Itt az ideje, hogy kitekintsünk a közelgő világbajnokságra, és kicsit körbejárjuk az esélyeket. Bár furcsa időpontban, de november 20-án felharsan a sípszó és a labda kigurul a kezdőkörből az Al Bayt Stadionban, hogy egy hónapig lázban tartsa a világ focidrukkereit. A Nemzetközi Labdarúgó szövetség már 2010-ben döntött a VB helyszínéről, és tudvalévő, hogy Katarban nyáron elviselhetetlen a hőség, így kénytelen-kelletlen, muszáj volt áttenni a torna kezdetét egy olyan időpontra, amikor már elviselhető a meleg. Persze forró pillanatok így is előfordulnak majd a gyepen, de biztosan lesznek olyan momentumok, amelyek frissítő hideg zuhanyként érnek majd egy-két csapatot és szurkolót.
Visszatekintés
A legutóbbi, 2018-as VB-re Oroszországban került sor, amit nagyon sokan aggályosnak tartottak, de – a politikai, vallási, és egyéb ügyeket figyelmen kívül hagyva – maga a torna különösebb gond nélkül zajlott le. A döntő után Franciaország emelhette a magasba a trófeát, miután 4-2-re megverte a horvát válogatottat.
Globalizáció
Jól ismert tény, hogy a klubfutball domináns csapatainak és játékosainak székhelye Európában van, ideértve a dél-amerikai tehetségeket is, hiszen hiába Istenáldotta tehetség valaki Argentínában vagy Brazíliában, a végén a pénz és csillogás csábításának ő sem tud majd ellenállni, és a kánaán ebből a szempontból az öreg kontinens öt országában összpontosul. Anglia, Spanyolország, Németország, Franciaország és Olaszország klubjai mögött olyan tulajdonosok és szponzorok lapulnak meg, akik mellett nem lehet szótlanul elmenni, nem is beszélve a fejlődési lehetőségekről és a focistáknak biztosított körülményekről. Persze a foci ettől még egy globális játék, és miért ne történhete meg, hogy egy olyan ország fog tündökölni, vagy csak éppen megvillanni a vébén, amelyről álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ilyen nagy dolgokra képes.
A globalizáció ékes példája a házigazda, Katar. Az ország csapata az idei világbajnokság egyetlen újonca, mivel az összes többi csapat részesült már ebben a sikerben. Katarban az utóbbi évtizedben irgalmatlan pénzt öltek a fociba, ami persze nem jelenti azt, hogy a világ legjobb 32 országa között lenne a helyük, de mindenképpen elismerésre méltó, amit eddig letettek az asztalra. Kerek tíz év alatt (2012. október és 2022. október között) a 101. helyről feljöttek az 50. helyre, ami becsülendő.
Felvezető
A 32 csapat között 13 európai résztvevő van, de túlzottan sok az ismeretlen tényező. Mivel ezek a csapatok relatíve ritkán játszanak egymással, azaz nem igazán vannak egymás elleni meccseik, így statisztikák sem állnak bőségesen rendelkezésre, ezért ez az egyik tényező, ami kiszámíthatatlanná teheti a tornát. Ezenfelül a legutóbbi, 2018-es VB óta volt egy – nehezen figyelmen kívül hagyható – COVID-világjárvány is, ami szintén sok szempontból megtizedelte a futballsportot. Közel két évig szigorú utazási korlátok, beszüntetett bajnokságok és elmaradt meccsek tarkították ezt az időszakot. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a világbajnokság nem két bajnoki szezon között lesz, tehát nem egy hagyományos bajnokság vége után és a következő szezon előtt zajlik majd, hanem gyakorlatilag egy szezon kellős közepéből hasítják ki ezt az egy hónapot-Ennek köszönhetően alapvetően formában lesznek a focisták, de nagy kérdés, hogy mennyi lesz a sérült a szezon közepén. A német Nationalelf alapembere, Timo Werner esett ki pont a múlt héten, így ő biztosan lemarad a világbajnokságról, és most a német szövetségi kapitány könyörög Toni Kroosnak, hogy ugorjon be a vébére helyettesíteni, és csak azután vonuljon vissza a nemzeti tizenegytől. Kérdés továbbá, hogy mennyire tudnak összehangolódni az egyes országok más-más országokban légióskodó focistái. A brazil válogatottban például alig van olyan, aki odahaza teljesít szolgálatot. Érdekes adalék lehet még a VAR, ami bár nem új, mert a 2018-as oroszországi VB-n már bemutatkozott, de remélhetőleg nem fogja érdemben befolyásolni a világbajnokság menetét. Négy és fél évvel ezelőtt csak a csoportkörben 24 büntetőt ítélt meg a VAR , ami több volt, mint az azelőtti bármelyik vébén az elejétől a döntőig megítélt büntetők száma összesen. Az olaszok híres műesők, bár most nem jutottak ki a vébére, de ha bármelyik csapat továbbképezte magát ezen a téren – és a csapattagok képesek megvezetni a bírót vagy a VAR-t -, akár sokáig is eljuthat egy ilyen tornán. Szóval sok az ismeretlen tényező, így nem könnyű eligazodni és jósolni.
Csoportbeosztás
Nyolc darab négyes csoportból tevődik össze a mezőny. Ahogy eddig is volt, a csoportok első két helyezettje jut tovább a nyolcaddöntőbe, méghozzá úgy, hogy az adott csoport első helyezettje játszik majd egy másik csoport második helyezettjével. A csoportmásodikok pedig egy másik csoport első helyezettjével fognak megütközni az egyenes kieséses szakaszban.
„A” csoport (Hollandia, Ecuador, Szenegál, Katar)
Kezdjük a házigazdával. Debütálásnak kiváló terep, de a nagyok dolgába aligha szólhat bele. Jellemzően honosított veterán külföldiekből áll a csapatuk. Hollandiának pedig minden poszton elég sok tehetsége van ahhoz, hogy kis erőbedobással megnyerje a csoportját: kezdve a Van Dijk által vezetett védelmüktől a Frenkie de Jong által irányított középpályájukon keresztül egészen Memphis Depayig a támadásokban. A selejtezőkben 10 meccsen 33 gólt szereztek, és csak egy meccset veszítettek el. Ecuador és Szenegál esete nehezebb, mivel feltehetően nekik kell majd megküzdeniük a második helyért. Várható, hogy a Bayern Münchenben focizó Sadio Mané kissé színesebbé teheti Szenegált a széleken, mivel ő a világ elitjébe tartozik, de azért a CONMEBOL-ból kijutni a vébére már másik kávéház, mivel ott „csak” Brazíliával, Argentínával és Uruguayjal kellett megküzdeni. Az azért nem ugyanaz, mint egy Togót, Kongót és Namíbiát magában foglaló csoportot megnyerni. Akár szoros is lehet a befutó meccs a második helyért, hiszen mindkét országban nagyon gyors és technikás játékosok állnak rendelkezésre.
„B” csoport (Anglia, Wales, Irán, USA)
Talán érdemes a csoport favoritjával kezdeni, ahol tobzódnak a sztárok. Elég csak Pickford és Ramsdale nevét megemlíteni a kapuban, vagy Alexander-Arnoldot, Walkert és Stonest a védelemben. Középen ott van Rice, Foden és Mount, de elől is rendelkezésre áll Kane, Sterling és Saka. Ezenfelül nem szabad elfelejtenünk a kispadot sem, amely szintén tele van minőségi játékosokkal. Mindkét szélen, a centereiken keresztüli távoli lövésekkel tudnak támadni, ráadásul kimagaslóan jól védekeznek (a selejtezőben 10 meccsen csak 3 gólt kaptak), és a világelitbe tartozó kapusaik vannak. 4 éve az elődöntőig jutottak és tavalyelőtt az EB-n is csak a döntőben maradtak alul Olaszországgal szemben.
Ha pedig már „elkelt” az első hely, a második helyre több aspiráns is akad. Annak ellenére, hogy Irán legyőzte a Dél-Koreai Köztársaságot a selejtezőcsoportjában az 1. helyért vívott harcban, Iránnak vajmi kevés esélye van továbbjutni a csoportkörből. Taremin és Azmounon kívül nincs olyan játékosuk, aki nagy csapatokban játszik, így nem valószínű, hogy nagy hatással lennének a csoport állásának végkimenetelére. Viszont van két csapat, Wales és az USA, akik beleszólhatnak a továbbjutásba. Wales nem rendelkezik ugyan a legfélelmetesebb védelemmel, de Ben Davies és csapattársai olyan kemény támadóegységet mondhatnak magukénak, mint Gareth Bale, Kieffer Moore, és ne feledkezzünk meg Aaron Ramsey-ről sem. Eközben az USA is visszatér a világbajnokságra, miután 2018-ban ez nem sikerült neki. Igaz, Gregg Berhalter mester nagyszerű munkát végzett az amerikai csapat újjáépítésében, és olyan játékosokkal gazdagította a keretet, mint Weston McKennie és Christian Pulisic, de a CONCACAF selejtezőjében ez is csak a harmadik helyre volt elég. Ott csak gólkülönbséggel előzték meg Costa Ricát, aki csak a konföderációközi rájátszásban jutott ki a vébére, így az USA-nak még van mit letennie az asztalra.
„C” csoport (Argentína, Lengyelország, Szaúd-Arábia, Mexikó)
Ezt a csoportot két szóval lehetne jellemezni: Messi és Lewandowski. A két öreg, az ex-Barca- és a friss Barca-játékos. De természetesen van rajtuk kívül is élet a csoportban. Az argentin színeket Lautaro, Di María, Julián Álvarez, Lo Celso és Otamendi képviseli. Ráadásul ők az aktuális világranglistán a harmadikok. 17 selejtező meccsükön maradtak veretlenek, és Brazília is csak egy 0-0-át tudott ellenük felmutatni. Tavaly nyáron a Copa América döntőjében pedig éppen Brazíliát győzték le. Mexikóban még mindig nem tudják, hogy a legjobb játékosuk (Raúl Jiménez) tud-e majd játszani, mivel sérülése utáni felépülése folyamatosan elhúzódik. További probléma, hogy a kiöregedő játékosokat nem nagyon tudják egyelőre minőségi játékosokkal pótolni, amit jelez az is, hogy négy meccsükön sem tudtak nyerni Kanada és az USA ellen a CONCACAF-selejtezőkben. Nem a legjobb előjelek a tornára. Kissé hasonló cipőben járnak a lengyelek, hiszen talizmánjuk, Lewandowski már szintén utolsó éveit tapossa a gyepen. Jelenleg minden köré van felépítve, ami nem túl szerencsés a fociban. Van azonban két reménysugaruk, Zielinski és Milik, akik kezdik kinőni magukat. Ráadásul ők fiatalok – ahogy a csapat többsége – és gyorsak, így könnyen elképzelhető, hogy ezek a készségek jól fognak jönni Mexikó ellen a második helyért folytatott küzdelemben. Bár nem szabad elfelejteni, hogy Mexikó a legutóbbi nyolc világbajnoki fellépésének mindegyikén továbbjutott a csoportkörből. Itt van még Szaúd-Arábia, de nekik nincs olyan tehetségük és minőségük, hogy érdemben beleszóljanak a csoport életébe. Könnyen lehet, hogy ebben a csoportban kiemelt szerepe lesz a gólkülönbségnek a továbbjutás szempontjából.
„D” csoport (Franciaország, Dánia, Ausztrália, Tunézia)
Nincs mit szépíteni, Európa túl erős fociban ehhez a csoporthoz. Franciaország egyértelmű esélyes akár a világbajnoki címre is, és ők a regnáló bajnokok. A csoportbeli riválisaik egyszerűen nem jelentenek túlzottan nagy veszélyt rájuk, és az olyan játékosokkal, mint Varane, Saliba, Kanté, Coman, Griezmann, Mbappé és a közelmúltban Aranylabdássá vált Benzema, ez a csoprt kicsit egyoldalúnak tűnik az erőviszonyok szempontjából . Roppant gyorsak a széleken, túl tehetségesek középen, és rendkívül tapasztaltak csapatként ahhoz, hogy ne nyerjék meg a csoportjukat és esetleg a döntőt. Persze a dán csapat sem a grundfociról híres, hiszen a selejtezőcsoportjában 30 lőtt és mindössze három kapott góllal villantottak. A 10 meccsükből csak egy meccset veszítettek el. Lehet, hogy a csapatnévsor nem olyan elit, mint Franciaországé, de nem sokkal van lemaradva. A legutóbbi vb-n egyébként Dánia és Franciaország is ugyanabban a csoportban volt, és mindketten kijutottak a csoportkörből. Valahol most is ez tűnik reális forgatókönyvnek. Höjbjerg és Eriksen vezetésével nem lehet túl sok gondjuk Ausztráliával és Tunéziával, sőt, érdekes tény, hogy Dánia idén már kétszer is (júniusban és szeptemberben) legyőzte Franciaországot az UEFA Nemzetek Ligájában. Szóval akár a csoportelsőség is a látóhatáron belül lehet.
Ausztrália csak a térképen nagy, de a fociban elhanyagolható tényező, hiszen csak csoportharmadikként jutottak ki a vébére, míg Tunézia szintén nem fog maradandó károkat okozni a nagyoknak.
„E” csoport (Németország, Spanyolország, Costa Rica, Japán)
Németország feltétlenül bizonyítani akar, miután a 2018-as világbajnokságon még a csoportkörből sem tudott kijutni, és a 2020-as Eb-n már a legjobb 16 között búcsúzott az angolok ellen. Persze az elmúlt években náluk is nagy átalakulások zajlottak, de egy tipikusan befejezőember, mint Miroslav Klose volt, még mindig hiányzik a németeknél. A selejtező mérkőzéseken kilencet nyertek egyetlen vereség mellett, és 36-4-es mutatót produkáltak. Fő problémájuk, hogy Leroy Sané játéka is kérdéses, mivel pont a vébé előtt sérült le. Hatalmas csapás a németeknek, ha ő is kiesik. Persze még mindig megvannak a szükséges játékosok és tűzerő ahhoz, hogy pótolni tudják a hiányzókat, mert belőlük is sok van, elég csak Gnabry, Werner, Hoffman és Müller nevét említeni. Spanyolország 2012 óta nem a régi. Akkor még behúzták az Eb győzelmet, de azóta sántítanak és nem találták meg az a kurázsit és intenzitást a játékukban. A 2014-es világbajnokságon még a csoportkörön sem sikerült túljutniuk, a 2016-os és a 2018-as vb-n pedig kiestek a nyolcaddöntőben. Végül egy kicsit jobban teljesítve, de a 2020-as Eb-elődöntőben így is kikaptak. A lényeg, hogy Morata, Sarabia, Rodri és a veterán Busquets egyszerűen nem volt olyan jó, mint az elődeik 2012-ben. Persze azért a csoportjukból elsőként kerültek ki a vébére, de nem rúgnak sok gólt. Ennek ellenére azért vannak olyan jók, hogy könnyedén megszerezzék a 2. helyet különösebb erőfeszítés nélkül, de ha a németek nem muzsikálnak jól, akár meg is nyerhetik a csoportjukat. Az biztos, hogy sem Spanyolország, sem Németország nem képviselik azt a teljhatalmú erőt, mint egykoron. Costa Rica pótselejtezőt játszott a bekerülésért, és ott is csak szerencsével győzött. Japán náluk egy szemernyivel meggyőzőbb futballal jutott ki a világversenyre, de koherens focival akár egy-két meglepetést is okozhatnak. Persze ettől ők ketten a futottak még kategóriát képviselik az európai vetélytársaikkal szemben.
„F” csoport (Belgium, Kanada, Marokkó, Horvátország)
Talán a legszorosabb mezőny ebben a csoportban gyűlt össze, még ha nem is az első helyért. Hiszen Belgiumnak, mint a FIFA-világranglista második helyezettjének, kötelező (lenne) az első helyen a legjobb 16-ba jutnia. Minőségi játékosok garmadájával rendelkeznek. Talán nem a legnagyobb esélyesek a végső győzelemre, de egy elődöntős helyet meg lehetne előlegezni nekik, hiszen az egyik legtehetségesebb csapatnak minősülnek a 32 között. Erről középen Eden Hazard és Kevin De Bruyne kreatív megoldásai, valamint a csatár, Lukaku az ellenfél kapujára jelentett folyamatos fenyegetése a garancia. Egyedül a védelmük az, ami sebezhető. Ugyan négy éve az elődöntőben kikaptak a későbbi világbajnok franciáktól, de amitől tartottak négy éve, azaz, hogy elöregszik a csapat, most a frissítés jegyében történő fiatalításnak köszönhetően már nem jelent problémát. Így ha nem is most, de 2026-ban nagyot durranhatnak. A második hely kérdése viszont rendkívül nehéz, hiszen a horvátok ezüstöt szereztek négy éve, és nagyon sok olyan – bár nem fiatal - tehetségük van, mint Modric és Perisic, valamint Brozovic. Ami viszont a legnagyobb fegyvertényük, hogy kohézióban tudnak gondolkodni a pályán, bár aranygenerációjuk kezd oxidálódni. És Kanadával sem árt azért számolni. Annak ellenére, hogy csak a második alkalommal szerepelnek világbajnokságon, az olyan ifjak sebessége a széleken, mint Alphonso Davies és Junior Hoilett, valamint Jonathan David és Cyle Larin gólerőssége óriási veszélyt jelenthet bárkire a csoportban. A CONCACAF selejtezőjében nem véletlenül szerezték meg az 1. helyet. Utolsó csapatként pedig itt van Marokkó, akik ellen játszani szintén nem egy sétagalopp, pláne, hogy a csapat az edzőváltás óta újra sokkal energikusabban focizik, de egyszerűen nem látni bennük azt a lendületet– hiába van ott Achraf Hakimi -, amellyel lépést tudnának tartani az ellenfelekkel. Bármi is látszik most, az biztos, hogy ez az egyik legátláthatatlanabb csoport jelenleg.
„G” csoport (Brazília, Svájc, Kamerun, Szerbia)
A Scratch du Oro csapata a krémek krémje. Öt világbajnoki címükkel, valamint további két döntőbe jutásukkal vitathatatlanul a vébé (és a világ) legmenőbb csapataként tartják számon őket. 17 selejtezőmérkőzésükön 14 győzelmet és 3 döntetlent értek el, tehát veretlenül maradtak a nagyon kemény CONMEBOL-konföderációban, és 2019 végén, a Copa América döntőjében kaptak csak ki Argentínától. A pálya összes posztját világsztárok képviselik. Az olyan kapusoknak, mint Alisson és Ederson, az olyan védőknek, mint Marquinhos, Thiago Silva és Danilo, az olyan középpályásoknak, mint Fabinho, Casemiro és Fred, és az olyan támadóknak, mint Neymar, Antony, Vinicius, Firmino és Gabriel Jesus köszönhetően lehetetlen lépést tartani velük – a gyorsaságukkal és a labdazsonglőr képességeikkel. Az, hogy a legutóbbi világbajnokságokon alulmaradtak, nem kisebbíti azt a tényt, hogy mindig toronymagas esélyesnek számítanak. Ebben a csoportban is a második hely kérdése az, ami bonyolultabb. Itt van rögtön a déli szomszédunk, Szerbia. Őket Dusán Tadić és Dušan Vlahović viszi a hátán. Ők ketten lettek a nemzeti csapat arcai, és biztosan meg fogják próbálni elpusztítani az ellenfél védelmét. Azonban annak ellenére, hogy a szerbek nem rossz csapat, Svájc egy kis előnyben van velük szemben. Nemcsak tapasztaltabb játékosaik, magasabb minőségi és mélységi keretük miatt, hanem azért is, mert európai szinten is egy nagyon stabil csapatnak számítanak. A csapatot erősíti Xhaka, Shaqiri és Seferovic, ami garancia arra, hogy nem fogják könnyen adni magukat. A 2018-as világbajnokságon túljutottak a csoportkörön, a 2020-as Eb-n pedig a negyeddöntőig meneteltek. Ezalatt a szerb csapat pedig az előző vb-n nem tudott kijutni a csoportkörből, és a legutóbbi két Eb-re ki sem jutott. Az utolsó csoportkör napján derülhet ki a továbbjutó sorsa, amikor ez a két tehetséges gárda egymásnak feszül. Kamerunról sok szót ejteni felesleges, annak ellenére, hogy gyors és tehetséges csapat, de a nagyok között nem sok szava lesz.
„H” csoport (Portugália, Uruguay, Dél-Korea, Ghána)
Talán paradox, de elmondható, hogy ez a csoport a legkeményebb az egész mezőnyben. No nem azért, mert olyan kiemelkedő csapatok alkotnák a csoportot, mégis nehéz egyértelmű esélyest kikiáltani. Titkos esélyesként akár Dél-Korea is odaérhet a továbbjutást jelentő helyre, mert a Tottenham koreai sztárja, Son borsot törhet bármelyik csapat orra alá. Statisztikai alapon azért mégsem ők az esélyesek erre, bár üde színfoltot jelenthetnének a legjobb 16-ban. „Szabad szemmel” azonnal azt hinné az ember, hogy Portugália csak Cristiano Ronaldo miatt szokott nyerni. Nos, az öregedő Ronaldo, már nem ugyanaz a CR7, akit az előző években ismertünk, annak ellenére, hogy még mindig hatékony. Tény azonban, hogy mostanában már a Manchesterben is kevésbé számítanak rá. De nem (csak) ő viszi a hátán a portugálokat, hiszen itt is van bőven merítési lehetőség a játékosokból. Hátul João Canceló és Danilo Pereirá tisztázhat a rázós helyzetekben, középen pedig Rúben Neves, Bruno Fernandes és Bernardo Silva tudja támogatni a támadásokat. Sajnálatos pech, hogy Diego Jota éppen most sérült le a vádlijával, így ő nem utazik a csapattal. Ez óriási csapás az esélyeiket tekintve. Uruguay csapatával nemigazán szeret senki sem játszani, ennek pedig egy elég egyszerű oka van. Annak ellenére, hogy megvan a tehetségük (máskülönben nem lennének itt), elég durva focit játszanak. Valószínűleg ők alkotják a vébé csapatai közül azt, amelyik a legkeményebb fizikai játékot részesíti előnyben, és mentálisan is egyben van. Ha a veterán vezér, Diego Godín teljesen felépül térdsérüléséből, akkor Lucas Torreirával és Rodrigo Betancurral középen ki tudják szolgálni a Luis Suárez, Edinson Cavani és az ifjú Darwin Núñez triót. Gólerősek és kiválóan védekeznek, így bármelyik ellenfél számára rémálom lehet a velük való „randevú”. Plusz egy adalék, amit nem árt észben tartani. Uruguay 2-1-re legyőzte Portugáliát a 2018-as vb nyolcaddöntőjében. Ghánának van ugyan néhány jó játékosa, például Thomas Partey és Jordan Ayew, akik mindketten a Premier League-ben játszanak, de ők nem feltétlenül elégségesek ahhoz, hogy a folyamatos feszültséget és meccsterhelést állja a csapat, mivel nagyon kevés a nemzetközi rutinjuk.
Végszó a kezdő sípszó előtt
Kis emírség nagy dobása lesz a torna, hiszen még soha nem vittek ilyen kis országba, ilyen szélsőséges éghajlatra foci vébét. A játékosoknak nagy szükségük lesz a folyadékpótlásra, hiszen a novemberi kezdés ellenére csak az esti órákban lesz elviselhető a hőmérséklet a játékra. A helyszínen szurkolóknak pedig a kijelölt helyeken van lehetősége „folyadékot pótolni”, de nagyon vigyázniuk is kell, mert az iszlám vallást gyakorló ország alapvetően nem tűri az alkoholt. Persze a világbajnokság miatt akkora figyelmet és reklámot kap az ország, hogy ezen a szabályon lazítottak, és kijelöltek helyeket, ahol lehet alkoholt fogyasztani, de a stadionokban semmiképpen. Érdekes lesz megfigyelni, hogy a stadionok lesznek-e tele józan emberekkel, vagy a drukkerek inkább a kijelölt zónákban tobzódnak, a kivetítőn keresztül szurkolva, itallal a kezükben. Akárki fog nyerni a világ leginkább figyelt sporteseményén, a legnagyobb nyertesek a nézők lesznek, alkohol ide vagy oda.
Hozzászólások