Vannak bizonyos alapigazságok a fociban: 1.) Egy mérkőzés körülbelül 90 percig tart. 2.) 22 játékos van a pályán. 3.) A labda kerek. 4.) A gyepen kb. 800 millió fűszál van. Ezek közül 3-at eddig is tudtunk, de a negyedik adattal nem biztos, hogy mindenki tisztában volt. Remélhetőleg senki sem számolta meg szálanként, de az biztos, hogy a gyep éppúgy része a labdarúgásnak, mint a játékosok, a labda, a kapufák, a lelátók, a büfék, a pályamunkások, a locsolórendszerek, az öltözők és rengeteg más olyan dolog, amely közvetlenül vagy közvetve segíti a csapatokat, hogy pontokat szerezzenek a bajnokságban.
Szabályozás
A labdarúgó-szövetségeknek megvannak a szabályaik arra vonatkozóan, hogy milyen gyepet lehet használni a profi ligák stadionjaiban. Az egyik első szabály - bármennyire is nyilvánvaló -, kimondja, hogy a pályának zöldnek kell lennie. A második legáltalánosabb szabály, hogy a játéktérnek teljesen természetes, vagy ha a versenyszabályok megengedik, teljesen mesterséges (szintetikus) játékfelületnek kell lennie. Egyes esetekben, ha a szabályok lehetővé teszik, szintetikus és természetes anyagok integrált kombinációja (hibrid rendszer) is lehet.
Más szavakkal, mindenhol természetes fűnek kell lennie, hacsak nem kaptak engedélyt/ajánlást arra, hogy más felületű pályán játszanak a csapatok. A természetes füvet persze nem a legkönnyebb karbantartani a világ egyes részein, például Anglia folyamatosan változó és nehezen megjósolható időjárása mellett. Pedig a laikus ember azt gondolná, hogy Angliában rengeteg csapadék hullik, így gyönyörű a fű, és azt csak le kell nyírni. Ez korántsem így van, sőt, éppen a változékony időjárás miatt a csúcsstadionok, a valódi fű és a mesterséges összetevők nagyon specifikus keverékét használják, amit az angol labdarúgó-szövetség engedélyez is a legtöbb esetben. Ezeket a szabályokat az IFAB (Az International Football Association Board azaz a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség Szabályalkotó Testülete) alkotja meg úgy, hogy észszerűen, de ugyanakkor magas szinten kerüljenek meghatározásra a játékfelületekkel szembeni elvárások. Ezeket az elvárásokat pedig be is tartatják próbameccsekkel, amik referenciaként szolgálnak a testületnek.
Minták
Bizonyára sokaknak feltűnt már, hogy sok pályán mintás a gyep, és bizonyára azon is eltöprengtek már, hogy ez hogyan valósítható meg. A válasz meglepő és sokkal egyszerűbb, mint gondolnánk. A pályákat nem festik (a vonalakon kívül), és nem is eltérő színű gyepet raknak le. Valójában ez egy rendkívül egyszerű dolog. A fűszálnak mindkét oldalán más a textúrája, tehát az egyik oldalán matt, a másik oldalán pedig fényes. Amikor a fűnyírók (amik voltaképpen fűnyíró traktorok) levágják a füvet, a fűnyíró késeket az óramutató járásával megegyező vagy azzal ellentétes irányban is vághatják. Amikor ezt teszik, a fű vagy a matt vagy a fényes oldalával felfelé fekszik, így téve lehetővé a különböző mintákat. És innentől már csak a fantázia – és persze a szabályok – szabnak határt a különböző mintáknak. Láttunk már vízszintes vonalakat, függőleges vonalakat, cikkcakkot és még köröket is. Ez valóban a talajtartás lenyűgöző bravúrja.
Gyeptípusok
Általánosságban elmondható, hogy a profi futball ranglétrájának csúcsán játszó klubok stadionjaiban jellemzően hibrid felület szolgála ki a játékosokat és ők gyakran használják a hibrid gyepet az edzőpályáikon is. Dióhéjban, sok klub azért választja ezt, hogy jobb minőségű játékfelületet érjen el, miközben csökkenti a karbantartással járófeladatokat.
GrassMaster
A GrassMaster gyep az egyik legnépszerűbb fűtípus, amely már közel 30 éve létezik. 1993-ban még csupán kísérleti jelleggel mutatkozott be. Természetesen az évek folyamán sokszor finomhangolták, és manapság már egy teljesen elfogadott és széles körben használt gyepfajta. A felületet alátámasztó technológia a fűbe történő befecskendezési (injektálási) eljárás. Ez az eljárás több millió szálat pumpál a talajba kémiai polipropilénből, amely az egyik legközelebbi rokona a közönséges műanyagoknak. A GrassMaster „keveréket” úgy tervezték, hogy a szálakat húsz centiméter mélyen a gyepbe fecskendezik, és az egész injektált terület a pálya teljes felületének csak körülbelül 3%-át fedi le. Ahogy a természetes fű nő, a gyökerei összefonódnak a mesterséges rostokkal, és ez az összefonódás rögzíti magát a játékfelületet. A gyártók azt állítják, hogy ez szilárdabb és egyenletesebb gyepszerkezetet tesz lehetővé, ráadásul jobb vízelvezetéssel is rendelkezik, mint a természetes fű önmagában, és szilárd (kevésbé csúszós) alapot ad a játékhoz, valamint javítja a játékkomfortot.
A Grassmastert használó legismertebb stadionok közé tartozik a Chelsea otthona, a Stamford Bridge, az Everton székhelye a Goodison Park, a St. James’ Park, Newcastle-ben, az Arsenal stadionja az Emirates és Manchesterben az Anfield Road, a Villa Park és az Old Trafford is. De talán a leghíresebb a Wembley stadion, és ha ez elég jó az angol labdarúgás zászlóshajójának, azaz a nemzeti tizenegynek, akkor nem csoda, hogy más klubok is gyorsan bevezették.
A GrassMaster azonban nem csak az Egyesült Királyságban népszerű. A technológiát Európa-szerte széles körben alkalmazzák, a Barcelona és mindkét milánói klub is hetente játszik rajta, és rajtuk kívül Szaúd-Arábiában, Ausztráliában és az Egyesült Államokban is népszerű.
SISGrass
A hibrid gyepek „piacának” másik jelentős szereplője a SISGrass. 2002 óta létezik, és már több elit klub stadionjába is telepítették. 95%-ban természetes, 5%-ban szintetikus fűkeverék. Az egyik legnagyobb előnye ennek a fűnek a hihetetlen kopásállósága. Ugyanúgy, mint a GrassMasternél, itt is műanyagot injektálnak a természetes fű közé, de a fű gyökérzete itt már mélyebbre hatol, és a jobb kapaszkodás érdekében egy olyan sűrűbb összefonódást tesz lehetővé az befecskendezett műanyag elemekkel, ami inkább egy varrásmintához hasonlít. Ennek a fajtának a legnagyobb „ügyfele” a Manchester City, de 2018-ban kiérdemelte, hogy a foci vébé helyszínein is ő szolgálja ki a világsztárokat. Sok cég innovatív megoldásként a SISGrass telepítését teljesen elektromos eszközparkkal végzi, sebészi pontossággal.
Műfüves pályák
A több csapatnak vagy sportágnak otthont adó pályákon általában nagy a „forgalom” és a kihasználtság, mivel folyamatosan játszanak rajta. Az ilyen szintű terhelést a természetes füves táblák egyszerűen nem bírják el, de egy jó minőségű műfüves pálya igen. A műfüves pályáknak itt abszolút van létjogosultsága. A kiváló minőségű műfüves rendszer nem csak a nagy igénybevételt bírja el, hanem nagyon kevés gondozást is igényel. A természetes füves focipályákkal összehasonlítva a műfüves pályarendszerekkel elképesztő az idő- és erőforrás-megtakarítás. Sokféle szintetikus megoldás létezik, hogy műfüves pályákat lehessen telepíteni. Ilyen például a monofil gyepszálból készült rendszer vagy a függőlegesen álló dimenziós gyeppengés talajok.
Szerencsére a zord időjárás nem befolyásolja jelentősen a műfüves focipálya teljesítményét. Ez különösen igaz, ha nagy teljesítményű, nehezebb ballasztanyagos gyepfeltöltést alkalmaznak, amelynek esetében a közeg képes a helyén maradni heves esőzések idején is, és cserébe megőrzi a pálya sima felületét, kiszámíthatóbb labdagurulási mutatókat biztosítva.
Ilyen lehet például a Safeshell (nagy része dióhéjból készül), ami minimálisra csökkenti a gyep kiszakadásának veszélyét, vagy a Envirofill, ami pedig azzal tűnik ki, hogy olyan kiszámítható felületet eredményez, ahol a kitöltés nagyon egyenletesen marad meg a pályán. A szintetikus gyepbetét, mint a Safeshell is, természetes anyagokból készül (a Safeshell esetében dióhéjból). Ez a fajta műfüves kitöltés hajlamos olyan mezőfelületet létrehozni, amely jobban utánozza a természetes füves területet.
3G (3. generációs mesterséges)
Ezeket a felületeket 3G-nek nevezik (korábban AstroTurf néven volt ismert), mert „harmadik generációs szintetikus” felületek, és három elem alkotja a felületet; olcsó szintetikus gyepből, valamint gumiörleményből és homokból tevődik össze. Ezeket a felületeket alacsony költségük és karbantartási igényük, valamint strapabíró tulajdonságaik miatt széles körben alkalmazzák már az általános iskolákban is (tőlünk nyugatabbra). Az újrahasznosított gumiabroncsokból készült gumimorzsa-örlemény hetente körülbelül nyolcvan óra játékot tesz lehetővé a felületen. Jelentős előrelépés ahhoz az öt órához képest, amellyel a természetes fűfelület megbirkózik, mielőtt nehezen elkezdődne a regenerálódása. A gyártók számára azonban aggasztó hírek is napvilágot láttak, mivel ezeket a gumipelleteket az elmúlt években a rákos megbetegedések növekedésével hozták összefüggésbe. Ezt jelenleg is vizsgálja több szervezet, többek között a FIFA.
A felület az élsportban inkább vitákat szül, mert sokan nem szeretik ezt a típusú gyepet. Állítólag rontja a játék minőségét, és növeli a sérülések kockázatát. Összességében azonban – lévén, hogy olcsó – sikeres, mert a Földön nem minden hely van arra tervezve, hogy zamatos, puha fő nőjön ki a földből, pláne a világ szegényebb régióiban. A 3G pályák jellemzően olyan helyeken találhatók, ahol az időjárás szinte lehetetlenné teszi a fű használatát. Ennek több oka is lehet. Például, hogy a terület jellemzően nagyon nedves (folyamatosan), és ezáltal a pálya állapota túl gyorsan romlik, vagy túl hideg ahhoz, hogy a fű megfelelően növekedjen. Ezért is népszerűek ezek a megoldások a skandináv területeken (hideg), és körülbelül egy-két tucat csapat Skóciában is alkalmaz ilyen felületet a pályáikon.
Karbantartás
Öntözés
Nyáron meleg van, és ha a futballpálya nem kap elég vizet, akkor kiszárad, ezért előfordulhat, hogy a fű nem növekszik megfelelően. Ha az öntözést beépítik a foclpálya karbantartási ütemtervébe, akkor a pálya nem szárad ki, valamint nem képződnek repedések és egyéb, a szárazságból adódó egyenetlenségek. Egy jó öntözőrendszer sokat segíthet, mivel egyenletesen látja el a játékfelületet vízzel, miközben gondoskodik arról is, hogy a gyep ne kapjon túl sok vizet és ne ázzon el, hanem optimális mennyiség jusson a pályára.
Fűnyírás
Az egyik általános alapszabály, hogy a futballpályát rendszeresen nyírni kell, úgy, hogy soha ne kelljen a fű magasságának egyharmadánál többet lenyírni az egyes alkalmakkor. Ez állítólag segít megőrizni a pálya általános egészségét.
Ellenőrzés
Az egészséges futballpálya biztosítása érdekében ajánlott évente megvizsgálni a talaj pH-értékét, valamint foszfor- és káliumszintjét is. A gyep megfelelő tápanyagszinttel kell, hogy rendelkezzen. Ezen felül figyelni kell arra is, hogy a gyomok, rovarok, rágcsálók és betegségek mind pusztítást végezhetnek a futballpályán, és tönkretehetik a játékfelületet. Ezeknek a problémáknak a korai felismerése a legjobb módja a hatékony kezelésnek. Ez a fajta preventív gondoskodás elengedhetetlen a jó minőségű felület fenntartásához.
Felújítás
Általánosságban elmondható, hogy a legtöbb focipályát pár évente fel kell újítani. Ez olyan dolgokat foglal magában, mint a föld utánpótlása, a gyep levegőztetése/szellőztetése, műtrágyázása és felülvetése.
Ezek közül kiemelkedik a pálya szezon utáni rehabilitációja. Mivel a bajnoki szezon hosszú, és ezalatt sok talajtömörödés megy végbe, ún. földgöbök keletkeznek, amelyek jelentős kopást okoznak a gyepen. A szellőztetés segíthet megoldani ezt a problémát, mivel enyhíti a talajtömörödést, és lehetővé teszi a levegő és a víz megfelelő mozgását/eljutását a gyep gyökérzónájába. Általában a kapu előtti területet szükséges agresszívebben levegőztetni, mivel itt a legszembetűnőbb és legerősebb a focipályák kopása.
Védekezés
A gyepet is védeni kell a külső hatások ellen. Nyáron a fű kiéghet, télen roncsolódhat a fagyástól, a rendkívül csapadékos helyeken pedig felázhat a talaj. Ezekre jók az olyan védőhuzatok és gyeptakarók, amelyek megóvják a gyepet, és meghosszabbítják annak élettartamát. Persze ezek az állagmegóvó pályatakarók elég drága beruházások, de hosszú távon rentábilis megoldások.
Tesztek
Naná, hogy a FIFA. A különféle felületeknek olyan eredményeket kell produkálniuk, amelyek megfelelnek a FIFA-szabványoknak. Ilyenek lehetnek a következők:
Forgási ellenállás
A felületi tapadást newtonméterben (Nm) mérik a sportolók stoplijára erősített eszközzel. A magasabb érték nagyobb tapadást, míg az alacsonyabb érték értelemszerűen alacsonyabb tapadást jelent. Nagyobb tapadásnál nem biztos, hogy természetes csúszás jön létre a felület és a cipő között, ergó megakadhat, és könnyebben megbotlik a játékos, viszont kisebb tapadásnál nagyobb a csúszás esélye.
Labdagurulás és pattanás mérése
Ezt úgy tesztelik, hogy egy lejtős eszközt helyeznek meghatározott magasságokban, majd ezeken a rámpákon legurítják a labdát, hogy kiértékeljék a focilabda-gurítások irányát és hosszát a pályán. Ezt követően pedig figyelik, hogy mennyire egyenletes a talaj. Bármennyire is gyerekesnek látszik ez a folyamat, nagyon komoly hatása van a szabályrendszerre. Itt az ideális távolság 4–10 méter között van.
A labdák rugalmasságát és pattanási képességeit is tesztelik az adott gyepfelületen, mégpedig úgy, hogy labdákat meghatározott magasságból leejtik, és megmérik a pattanási együtthatóikat. Az ideális pattanási magasság 0,6-1 méter. Ezt a tesztet – is – felhasználják a klubok arra, hogy megmutassák a játékosoknak, hogyan kell megjátszaniuk a labdát, valamint lehetővé teszi a labdarúgóknak, hogy felmérjék, érdemes-e a labda után menni vagy inkább el kell engedni – mert túlságosan elpattanna a labda –, és vissza kell térni a saját pozíciójukba. Ez ugyanúgy fontos érték a szögletrúgásoknál és keresztpasszoknál is.
Végszó
Akár a kecske legeli le a füvet méretre, akár professzionális módszerekkel kezelt gyepként jutnak hozzá a játékosok a focipályához, az biztos, hogy a játék szeretetét ez nagymértékben nem fogja befolyásolni. Talán csak a vakondok szakszervezete tiltakozna a tudományos alapon telepített gyepek ellen, persze meglehet, hogy ők is csak azért fúrnának kijáratot, hogy testközelből élvezhessék a világsztárok játékát.
Hozzászólások