Egyszer mindennek vége lesz. A mai felgyorsult világban – ahol valamiért mindig fontos a folyamatos változás – a szabálykönyveket is újraértelmezik. Talán az elmúlt időszak legfontosabb változását hozták a döntéshozók. Ez a szabály pedig nem más, mint az idegenben lőtt gólok eltörlése.
Békeidők
A vendéggólokra (idegenben szerzett gólok) vonatkozó szabály az 1965–1966-os szezon óta van érvényben a Kupagyőztesek Kupájában (KEK), ezt követően 1967-ben kiterjesztették az Európai Kupára is (jelenleg Bajnokok Ligája). Az ötlet akkoriban az volt, hogy a vendégcsapatokat támadásra ösztönözzék, ahelyett, hogy csak hátradőlnének és védekeznének, amikor más csapathoz látogatnak és idegenben játszanak. Annak tudatában, hogy az idegenbeli gólok potenciális előnyt jelenthetnek, a vendégcsapatoknak elméletben volt keresnivalójuk azzal, hogy kibújnak a burokból, és több lehetőséget vállalnak, ami általában nyíltabb meccsekhez vezetett.
Természetesen nekünk magyaroknak – mint mindenhez – az idegenben szerzett gólok bevezetéséhez is van közünk, ugyanis a szabályt először a torna második fordulójában vezették be a cseh Dukla Prague és a Budapest Honvéd mérkőzésén, amelyre 1965 novemberében került sor. Az oda-és visszavágó 4-4-es döntetlennel és a Budapest Honvéd továbbjutásával zárult, mert Csehszlovákiában három gólt lőtt a Honvéd, szemben a Magyarországon mindössze kettőt rúgó Dukla Prague csapatával.
A 2010-es években viszont egyre több edző, szakértő és tanácsadó adott hangot annak, hogy a szabály nem méltányos, így a folyamatos konzultációk és egyeztetések után 2021-ben eltörölték az idegenben szerzett gólok szabályát.
Hogyan működött?
Vegyünk néhány példát annak bemutatására, hogy hogyan működött az idegenben lőtt gólok szabálya, mielőtt eltörölték azt.
1.
Odavágó: A-csapat (hazai) 1-2 B-csapat (idegenben)
Visszavágó: B-csapat (hazai) 0-1 A-csapat (idegenben)
A fenti példában a B-csapat az idegenbeli gólok szabályának köszönhetően jut tovább, mert az összesítés ugyan 2-2 lett, de a B-csapat 2 gólt lőtt idegenben, ami anno előnyt biztosított.
2.
Odavágó: A-csapat (hazai) 0-2 B-csapat (idegenben)
Visszavágó: B-csapat (hazai) 0-2 A-csapat (idegenben)
Az A-csapat és a B-csapat összgólszáma 2-2, és mindkét együttes idegenben lőtt kettőt (ez az elmélet ugyanúgy igaz lenne, ha mindkét csapat 2 gólt szerezne otthon úgy, hogy a vendégcsapat nem szerez gólt), miközben a hazai csapat nem volt eredményes, ergó mindkét csapat ugyanannyi gólt szerzett idegenben, így egyikük sem élvez előnyt.
Ebben a példában tehát 2-2 az összesített eredmény, de az idegenbeli gólok szabálya értelmében egyetlen csapat sem jut tovább a 180 perc után, a mérkőzés pedig hosszabbítással folytatódik (2×15 perc), és ha ott sincs döntés, akkor tizenegyes párbajjal dől el, hogy ki lesz a továbbjutó.
3.
Odavágó: A-csapat (hazai) 2-3 B-csapat (idegenben)
Visszavágó: B-csapat (hazai) 0-1 A-csapat (idegenben)
Ebben az esetben a csapatok összesítése 3-3, de a B-csapat idegenben szerzett három gólja többet ér, mint az A-csapat idegenben szerzett egy gólja, hiába lett 3-3 a végeredmény a 180 perc után.
Mi a lényege az új szabályrendszernek?
Nincs többé szükség arra, hogy a szurkolók számításokat végezzenek azzal kapcsolatban, hogy az egyes csapatok hány idegenbeli gólt szereztek egy oda- és visszavágón, és hogy kitalálják, ki jut tovább, vagy hány gólra van szükség a továbbjutáshoz. Az új rendszer szerint ha két meccs után (oda- és visszavágó) döntetlen az összesített gólszám, akkor kétszer 15 perces hosszabbítás következik. Ha pedig a hosszabbítás során nem születik újabb gól, akkor büntetőpárbajra kerül sor annak megállapítására, hogy melyik csapat jut tovább. Tehát lényegében a 180 perc alatt szerzett minden gól ugyanúgy számít. Nincs többé „duplán” számító idegenbeli gól.
Ennek értelmében az UEFA kijelentette, hogy minden klubversenye vonatkozóan, beleértve a férfi, női és ifjúsági tornákat is, bevezetik az új szabályt. Ez azt jelenti, hogy a Bajnokok Ligája, az Európa Liga, a Női Bajnokok Ligája, az UEFA Ifjúsági Liga, az UEFA Szuperkupa és a nemrég alakult Európa Konferencia Liga többé nem használja az idegenbeli gólokat a kieséses rendszerű tornáin. Cserébe a dél-amerikai Copa Libertadores és a Copa Sudamericana esetében elfogadta a tizenegyespárbajt a kieséses fordulóban az idegenbeli gólok döntetlenje helyett.
Mellette
Sokan szorgalmazták az idők folyamán az idegenbeli gólok szabályának az UEFA-klubversenyekből való eltávolítását: többek között Arsene Wenger korábbi Arsenal-edző és Diego Simeone, az Atletico Madrid vezetőedzője is azok közé tartozott, akik meg akarták szüntetni ezt a szabályt. Érvük az volt, hogy a szabály túlzottan bünteti a hazai pályán játszó csapatokat, különösen a kieséses sorozatok első meccsén. Egy hazai pályán kapott gól jelentősen visszavetette a hazai csapatot az összesítésében.
Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke egyetértett ezzel, és rámutatott, hogy a vendéggólok döntetlenje „ellentmond az eredeti célnak”, és úgy érezte, hogy ez elvette a csapatok kedvét a támadófutballtól, mert inkább a védekezéssel voltak elfoglalva, hogy nehogy olyan gólt kapjanak, ami döntő előnyhöz juttatná az ellenfelet.
Azt a méltánytalanságot is kifogásolták - különösen a hosszabbításban -, hpgy amikor a vendégcsapat gólt szerzett, azzal a hazai csapatot két gólra „kötelezték”, ezáltal pedig – mint mondták -, a hazai előny ma már nem olyan jelentős, mint korábban.
Thomas Tuchel, a Chelsea kapitánya is elismerte, hogy támogatta az UEFA szabálymódosítását, amely eltörölte az idegenben lőtt több gól előnyét. Amikor a szabályváltásról kérdezték, Tuchel azt mondta: „Az volt a benyomásom, hogy ez esélyt ad egy támadóbb focira, mert a gólszerzésen lehet gondolkodni, nem pedig azon, hogy csak kihúzzuk a végéig egy döntetlennel”. Amikor az UEFA értekezletén megkérdezték őt és a többi edzőt, a többség támogatta a módosítást, hogy egy letisztultabb, világosabb és érthetőbb szabályrendszer alakulhasson ki.
Érvelésében felhozta, hogy alapvetően tetszett neki a vendéggól-szabály, mert matematikailag előnyt jelentett az idegenben lőtt gól, ugyanakkor soha nem értette teljesen, hogy a 3-1 miért lehet jobb eredmény az egyik vagy éppen rosszabb a másik csapatnál, mint a 2-0. Mindkét csapat oldaláról megvizsgálva, talán nehezebb 3 gólt szerezni (mint kettőt), illetve 0 gólt kapva az első meccsen és így készülni a második meccsre.
Ellene, de…
Bár egyesek megkérdőjelezték az idegenben szerzett gólok igazságosságát, mások úgy vélik, hogy nélküle gyengébb a verseny, mivel a Bajnokok Ligája-korszak legjobb meccseit a régi módszerrel rendezték.
Érdekes aspektusa ennek a szabálynak az a fajta kiterjesztése – és talán kevésbé átgondolt hatása –, hogy az új szabályt a hosszabbításnál is vizsgáljuk. Ebben az esetben az összecsapás első 180 percében lényegében igazságos a döntetlen: mindkét csapat 90 percet játszik a saját pályáján, és vendégként mindkét csapat ugyanannyi időt kap a gólszerzésre. A régi szabály eltörlése tulajdonképpen nincs hatással a méltányosságra. Másképpen fogalmazva, a méltányosság szempontjából a szabály betartása vagy elvetése nem sok különbséget jelent az első 180 percben. Igen ám, de mi történik, ha hosszabbítás következik, ami ugyebár 2×15 perc. Itt merül fel, hogy mivel a visszavágó helyszínén van a hosszabbítás, itt már borul az eddigi 2×90 perc méltányossága – mert a hosszabbításnál az egyik csapat otthon, a másik pedig vendégként játszik, így a hazai csapat 30 percnyi előnyhöz jut. És itt jön a de…Bár a hazai csapatnak van úgymond 30 perc előnye a hazai pályán, de nem nehéz elképzelni, milyen nehéz is hazai pályán úgy visszavágót játszani, hogy az ellenfélnek 30 extra perce van, amiben az egyik gólja duplán számít, miközben hazai csapatként nincs meg ez az előny. Ha pedig a vendégcsapat rúg egy gólt, akkor a hazai csapatnak két gólra van szüksége a továbbjutáshoz.
Visszhangok
Bár a vélemények nem voltak egységesek, sok edző, szurkoló és futballban érdekelt fél kérdőjelezte meg a régi szabály méltányosságát, ezzel támogatva a szabály eltörlését.
A szabály hatása ma már ellentétes az eredeti céllal, mert – különösen az első meccseken – eltántorítja a hazai csapatokat a támadástól, mivel attól tartanak, hogy olyan gólt kapnak, amely döntő előnyhöz juttatná az ellenfelet.
Azt a méltánytalanságot is kifogásolták, különösen a hosszabbításban, hogy a hazai csapatot arra kötelezték, hogy kétszer szerezzen gólt, amikor a vendégcsapat egy gólt szerzett.
Elmondható, hogy a hazai előnyök ma már nem olyan jelentősek, mint korábban. Figyelembe véve az Európa-szerte jellemző játékstílusokat és számos olyan egyéb tényezőt, amelyek a hazai előnyök csökkenéséhez vezettek, az UEFA Végrehajtó Bizottsága helyes döntést hozott.
Miguel Delaney vezető futballújságíró szerint a régi rendszer hozzáadta a játékhoz azt az izgalmat, amit a drámai végkifejletek okozhatnak, és gyakran a kiesés széléről segített a csapatoknak visszatérni. Ennek eltörlése logikus ugyan, de mégis előnyt jelen Európa legerősebb csapatainak, valamint csökkenti a meccsek drámai izgalmait.
Számoljunk
Az esélyek latolgatásához egy egyszerű matematikai modellt is alkalmazhatunk – a Poisson-eloszlást. Ezzel megjósolhatjuk, mi történik, ha két egyforma erősségű csapat hosszabbítást játszik. Az idegenben szerzett gólok szabálya szinte pontosan 50-50 % esélyt ad minden csapatnak a döntetlenre, összhangban az UEFA-mérkőzéseken megfigyelt a 49,5/50,5 gólaránnyal. Természetesen igazuk van azoknak is, akik azt állítják, hogy a vendégcsapat előnyben van, de ez valójában nagyon csekély előny, bőven a „hibahatáron belül” van. Amikor azonban döntetlen esetén az új szabályrendszer alapján nézzük meg a hosszabbítás 30 percét, akkor a számítás megváltozik: itt az esetek 55%-ában a hazai csapat diadalmaskodik. Ráadásul a büntetőpárbajhoz vezető hosszabbítás esélye 31%-ról 42%-ra nő.
Hasznos hasznok
Természetesen mind a régi, mind pedig az új rendszernek voltak és vannak haszonélvezői.
Nézzünk meg pár példát a régi rendszer nyerteseire.
Ajax 3-3 Tottenham (2019)
Az első „lapos” meccsen Angliában az Ajax egy gólt tudott lőni Angliában. Ez lélektani előnyhöz is juttatta őket. Ezután a visszavágó első félidejében lőttek még két gólt, és a párharc eldőlni látszott. Ekkor az angoloknak 3 gólra volt szükségük, hogy továbbjussanak Amszterdamban. Lucas Moura zsenialitásának és mesterhármasának köszönhetően ezeket sikerült is megszerezniük úgy, hogy az utolsó gólt a 96. percben rúgták, így juttatva a döntőbe a csapatot. Ez a csoda anno elég volt a továbbjutásra, viszont aktuálisan csak a hosszabbításra lenne elég.
PSG 3-3 Manchester United (2019)
Ez az eredmény ténylegesen bebiztosította Ole Gunnar Solskjaer helyét a kispadon, persze azóta már nem dolgozik a klubnak. A Unitedet az első meccsen a PSG alaposan kioktatta, és 2-0-ra kikapott az Old Traffordon. Majd jött a visszavágó, és a párizsi tangó véget ért. Történt ugyanis, hogy fél óra leforgása alatt egy gólra csökkentették a hátrányt az angolok, majd a 94. percben Marcus Rashford egy vitatott helyzet miatt megítélt büntetővel megpecsételte a párizsiak sorsát, és 1-3-as végeredménnyel (3 idegenben lőtt góllal) bejuttatta a briteket negyeddöntőbe.
Manchester City 4-4 Tottenham (2019)
A Tottenham csodálatos menetelést mutatott ebben a BL-szezonban a kissé egyhangú 1-0-ás hazai Tottenham elleni győzelem után. A visszavágó előtt még teljesen nyílt volt a küzdelem. A visszavágón viszont a csapatok kinyitották a gólzsákot, a City 4-et pakolt a Spurs kapujába, de a Spurs visszahozta a meccset, és a 93. percig úgy tűnt, hogy ismét a szabályrendszer királyai lesznek. A végén így is lett, de a rendes játékidő hosszabbításában a City játékosa, Sterling berúgta a mesterhármasát, a VAR azonban közbeszólt, a videóbíró lest állíptott meg, így a a végén a Tottenham örülhetett.
Roma 4-4 Barcelona (2018)
Ebben az időszakban a Barcelona művészi szintre emelte a Bajnokok Ligája-mérkőzéseinek elvesztését. A 2018-as kiesésüket viszont egy kvázi gyengébb csapattal szemben sikerült megvalósítaniuk. Az odavágót a Barca otthonában hozták magabiztos 4-1-el. A visszavágón pedig a minden mutatóban gyengébb Róma minden második kaput eltaláló lövését gólra váltotta, és kiejtette a katalánokat. Ebből is látszik, hogy a focit nem statisztikára, hanem gólra játsszák.
Chelsea 1-1 Barcelona (2009)
Az elődöntő barcelonai gólnélküli első meccsét követően a visszavágón a katalánok Andrés Iniesta 93. percben szerzett góljával egyenlítettek Londonban, így egy idegenben rúgott góllal kiharcolták a döntőbe jutást. A mérkőzés érdekessége viszont az volt, hogy a meccset a norvég Tom Henning Övrebö vezette, aki több ítélettel is segítette a Barcelona továbbjutását. Többek között két tizenegyest sem adott meg a Chelsea-nek, de akkor még nem létezett a videóbíró intézménye, aminek megléte megvátoztatta volna a döntőbe jutó csapat személyét.
Természetesen az új rendszernek is – hiába jár még gyerekcipőben – van már haszonélvezője. A Paris Saint-Germain és a Porto is profitált az idegenben szerzett gólok eltörlésének szabályából a 2020/21-es versenyben, és ugyanebben a szezonban a PSG női csapata is az új szabálynak köszönhetően ért el sikereket. Fontos hangsúlyozni, hogy ez a szabály még csak egy éves, de a fentiekből is látszik, hogy van olyan csapat, akinek már hasznot hozott.
Végszó
Az idők változnak, és ehhez a szabályoknak is igazodniuk kell. Természetesen nincs olyan, hogy egy változás mindenki tetszését kiváltaná, mert mindenkinek nem lehet megfelelni. Az, hogy régen egy vendéggól azt jelentette, hogy a csapat nyert helyzetből egyből vesztessé válik, nem hangzik túl igazságosan, de az tény, hogy a régi rendszernek megvolt a maga izgalma. Ugyanakkor az is tény, hogy a régi szabály megannyi feszültséget keltett Európa stadionjaiban.
Hozzászólások