Amióta létezik foci, azóta kergetik a labdát a gyerekek, felnőttek és idősebbek egyaránt. A riói favelláktól az Old Trafford stadionig, bárhol is játszanak, fontos szerepe van a cipőknek, amivel rúgják a „bőrt”. Természetesen előfordul még olyan hely a világon, ahol ezt úri huncutságnak vagy felesleges tehernek gondolják, és mezítláb vagy egy flip-flop papucsban is kiválóan érzik magukat, mert a lényeg a játék szeretete, minden más mellékes. Nem így a minimum egyesületi szinten folytatott focinál, ahol minden mozzanatnak, passznak, ívelésnek, lövésnek szerepe van, és ezekhez nagyban hozzájárulnak a focicipők és a hozzájuk kapcsolódó technológiák.
A kezdetek (1500-as évek)
Vissza kell repülnünk az időben majdnem 500(!!!) évet, hiszen VIII. Henrik király cipésze, Cornelius Johnson készítette el az első focira alkalmas lábbeliket 1525-ben, melyekért 4 shillinget kapott. Bár maguk a lábbelik nem maradtak fenn fizikai valójukban egy elemzéshez, de a róluk szóló írásos anyagok igen. Ebből derül ki, hogy a cipészmester spanyol bőrt alkalmazott, mely abban az időben prémium minőségű volt.
Az elveszett évek (1550-1850)
VIII. Henrik után a futballcipők története körülbelül háromszáz évre az ismeretlen ködébe vész. Lehetséges, hogy Henrik cipőiről is csak azért tudunk, mert király volt. Egy cipő, ha azt egy paraszt hordta volna, közel sem lett volna ilyen figyelemre méltó dolog. A futball ekkor már (kb. 1550 –1850) nagy népszerűségnek örvendett Nagy-Britanniában, azonban a játék még mindig strukturálatlan volt, és nem követett szabályokat, így durvaság és erőszak jellemezte. A legtöbb meccs csonttöréssel és véres sebekkel végződött. Az emberek a játékra a munkacipőjüket (általában a több cipővel rendelkező emberek már módosnak számítottak) használták. Ezek a futballcipők inkább egy bokacsizmára emlékeztettek, és merev bőrből készültek, ami sokkal nehezebbé tette őket, mint a mai értelemben vett hagyományos cipők. Ami viszont hatalmas újdonság volt akkoriban, hogy Mr. Johnson ezeket a cipőket már a felhasználási területre fókuszálva, stoplikkal is ellátta. Ezeknek a stopliknak az volt a sajátossága, hogy a talpak fém szegecsekkel rendelkeztek a nagyobb tapadás érdekében.
1800-as évek vége, 1900-as évek eleje
Ebben az időszakban a foci egyre nagyobb népszerűségnek örvendett, különösen Angliában. Ekkor még szintén a munkához való cipőkben játszottak, ami nehéz is volt, valamint funkciójából adódóan nem futásra vagy rúgásokhoz tervezték őket. A cipők elejét sokszor egy külső „acélsapkával” borították, hogy jobban bírja a strapát és nagyobbat lehessen vele rúgni, de a házi készítésű stoplik is rengeteg sérüléssel jártak. Ez sokszor bejött, azonban, ha direkt vagy indirekt módon ellenfelet ért a rúgás, azt el lehet képzelni, hogy milyen sérülésekhez vezethetett. Ennek köszönhetően 1863-ban az FA (The Football Associtation) megtiltotta a stoplik és egyéb kiálló alkatrészek használatát. Aztán a focisták kezdeményezésére 1891-ben egy felülvizsgálat lehetővé tette, hogy a futballcipőkben kis rudakat vagy csapokat alkalmazzanak, de az új szabály szerint csak bőrből készült stoplikat engedélyeztek, amelyek nem lehettek hosszabbak fél hüvelyknél (1,27 centiméter), és a rögzítő szegecseket is bőrrel kellett borítani. Engedélyezték még a „guttapercha”-t, ami egy Malajziából származó természetes latexszerű gumi. A játékosok gyakran alkalmazták a csukájukra. (Sok más felhasználási területe is van. A malajziai bennszülöttek többek között késnyeleket készítenek belőle, manapság pedig a fogászatban használják.) Nem sokkal ezután a munkacipőket valódi bőrből készült futballcipőkre cserélték, és ez volt az az időszak, amikor megjelentek a manufaktúrák, amelyek sportágspecifikusan kezdtek lábbeliket gyártani. Ezek vastag bőrből készültek, de a tapadást segítve és az új szabályok alapján a stoplikhoz nagyon hasonló „csapokkal” látták el őket, amelyek segítették a tapadást és hogy ne csússzanak annyira a gyepen. Még mindig a bokáig érő cipők voltak a sztenderdek, melyeknek súlya fél kilogrammot is nyomhatott, de ha vizes lett és átázott, akkor ez a súly a duplája is lehetett. A korabeli krónikák szerint általános szokás volt a focisták körében, hogy a valós lábméretüknél kisebb csukát vettek (akár két mérettel is), amit úgy törtek be, hogy a cipőt viselve több mint fél órán át ültek egy kád forró vízben, hogy a lábbeliteljesen rásimuljon a lábukra. Ezután a lassú szárítás jött, és ezt követően alaposan kibokszolták a cipőket, így kényelmessé téve azokat.
Háborúk árnyékában (1910-1945)
Az 1900-as évek első évtizedei alatt alig változtak a futballcipők. A világháborúk és utóhatásaik kevés nyersanyagot hagytak az új alkotásokhoz, és mivel sok ember vett részt a háborúkban – és esett el –, ezért nem volt kereslete és piaca a focicipőknek. Az emberek örültek, hogy éltek és a legkisebb gondjuk is nagyobb volt annál, minthogy focicipőhöz jussanak. Azonban a 20-as években a két háború között hirtelen fellendülés következett be a futballcipők gyártásában és fejlesztésében, és egyre több márka emelkedett ki. A világ két leghíresebb sportmárkája, az Adidas és a Puma (ma már külön cégek) együtt kezdte el az ipart. Adolf és Rudolf Dassler egy német testvérpár volt, akik az 1920-as években közösen alapították meg saját cégüket Gebrüder Dassler Schuhfabrik néven (Dassler Testvérek Cipőgyára). A nagy reklámértékkel bíró dobásuk az 1936-os olimpiai játékokon az volt, hogy ők készítették a négyszeres aranyérmes Jesse Owens atléta cipőjét. Ez idő alatt – rajtuk kívül – a Valsport és a Gola (eredetileg Bozeat), valamint a Hummel voltak a labdarúgók számára forgalmazott legnépszerűbb márkák.
A második világháború után (1940-1960-as évek)
A második világháború végén a nemzetközi labdarúgás ismét növekedési pályára állt, és mivel béke volt, az emberek lényegi korlátozás nélkül utazhattak külföldi meccsekre. A cipők terén a hangsúly a nagyobb kényelemre és a játékosok taktikájának javítására terelődött . A technológia fejlődésével a gyártás során használt anyagok is fejlődtek. A használt bőranyagok könnyebbek lettek, a sérülések kockázatának csökkentése érdekében a stoplikat műanyagból (esős, vizes talajhoz) és gumiból (száraz körülményekhez) készítették, nem pedig fémből. A játékosok lábai védelmének gondolata háttérbe szorult a jobb mozgékonyság és a jobb teljesítmény oltárán. Amellett, hogy könnyebbek lettek, az új futballcipők egy kicsit lejjebb kerültek a lábszáron, kvázi félcipőkké váltak, hogy javítsák a rugalmasságot. Ezek a típusok különösen népszerűek voltak az olyan helyeken, mint Dél-Európa és Dél-Amerika, ahol kevésbé voltak sárosak a pályák, mint Angliában. Így ezekkel a forradalmi újításokkal a focisták is jobban „érezhették” a labdát
Ez volt az az időszak is, amikor a híres Dassler fivérek közös cége feloszlott, és a két testvér, Adolf (Adidas) és Rudolf (Puma, amely eredetileg Ruda néven látott napvilágot) megalapították saját cégeiket. A szétválás okairól ma is csak találgatások vannak, de az biztos, hogy Adolf a fejlesztést és kommunikációt, míg Rudolf a kereskedelemet tartotta a kezében. Vannak elméletek, miszerint az affér oka az volt, hogy melyikük találta fel a cserélhető stoplikat, de válásuk legvalószínűbb oka ideológiai jellegű volt, ami Rudolf a nácikkal való szimpátiájában keresendő. Történészek tudomása szerint ezután a két testvér soha nem békült ki. A válás után az 1950-es években az Adidas bemutatta saját futballcipőjét, amely cserélhető csavaros stoplikkal volt ellátva. Ez volt az az elsőszülött Adidas focicsuka „Argetinia” néven, amellyel az 1954-es VB döntőjében pont győztek a magyar csapat ellen. Eközben persze a Puma sem tétlenkedett, és bemutatta a Puma „Atom”, majd pár évvel később a „Brazil” nevű modelljét, aminél a boka környékére helyezték a hangsúlyt, hogy az szabadabban mozoghasson. Ekkoriban jelent meg a puma hullámszerű logója is a cipőkön. A stoplik vagy gumiból, vagy műanyagból készültek, és kifejezetten a különböző időjárási vagy terepi körülményekhez igazodtak. Ez azt jelentette, hogy a futballistáknak már nem kellett két különböző pár cipőt viselniük, helyette egy cserélhető szegecsekkel ellátott bakancsot használhattak, így megnövelve a cipők élettartamát. A 60-as években a fő irányvonal az Achilles megvédése volt, valamint az anyagfejlesztések időszaka. A Puma ezekre a specifikációkra kihegyezve dobta piacra a „King” nevű csukáját, az Adidas pedig a „Diamantot”. Ebben a korszakban kezdett elhúzni az Adidas a Puma mellett, mert a két cipőgyártó cipőit használta a focisták 90%-a, ebből viszont háromnegyedük az Adidas termékeit hordta, ami szignifikáns különbségnek mondható. Igyekezniük is kellett, mert a 60-as évek elején útjára indult a Mitre, a Joma és az Asics márka is.
Az 1970-es évek
A stoplisok gyártása terén egyre nagyobb lett a verseny, és a vállalatok most a tervezésre kezdtek összpontosítani, hogy felülmúlják versenytársaikat. A márkatámogatás és a szponzorálás is elfogadott eszközzé vált – a különböző márkák játékosokat vagy csapatokat is szponzoráltak, hogy piacra dobják cipőiket. Az 1970-es VB-n a Puma megnyerte magának Pelét, míg az Adidas a gólkirályt, Gerd Müllert szerezte meg magának. Pelé a Puma új, „Super Atom” modelljével szórta a gólokat. Ez gyors felismeréshez vezetett a gyártók részéről, hiszen a világklasszisok szponzorációja az adott márkához hatalmas bevételt produkált a cégeknek. Így a Puma megszerezte magának Eusébiót, Maradonát és Johan Cruyffot is, míg a testvér cége csapott le Beckenbauerre és Trevor Francisre.
Az Adidas a 70-es évek végére a legkelendőbb márkává vált, ami nem másnak, hanem az Adidas Predator cipőjének köszönhető. Jelentősen megnőtt a cipő által a labdát ért erő és könnyebb volt vele a labdát pörgetni is. Ez akkoriban óriási szenzációnak számított.
Eljött a színek forradalma is. Az első változás a Hummel marketingigazgatója, Brian Hewitt ötlete nyomán valósult meg. Ez egy fehér cipellő volt, amit az Everton játékosa, Alan Ball húzott fel először, és a debütáló meccs kommentátora csak „csillogó lábujjként” emlegetett. A gyártók, sorra jelentek meg az egyre könnyebb és kényelmesebb cipőkkel. Az Adidas bevezette az anyagoknál a kengurubőrt is, ami a „Copa Mundial” cipőjén köszönt vissza. Ebben az évtizedben jelet meg a Mitre és a Diadora cég is a piacon, akik szintén olyan nagyágyúkat kezdtek el szponzorálni, mint Marco Van Basten, Roberto Baggio, vagy Francesco Totti.
1980-as-90-es évek
Egy nagyon turbulens időszak következett, mivel rengeteg piaci szereplő jelent meg. Ez az időszak a klasszikus cipők újragondolásának és megalkotásának időszaka volt. A konkurencia is sokkal nagyobb lett, mert porondra lépett az olasz Lotto és a spanyol Kelme, valamint a brit Umbro is megkezdte a stoplis cipők gyártását. A legnagyobb kihívó is megjelent Nike néven. De még messze nem írtuk az új évezredet, amikor újabb cégek is ki szerettek volna hasítani maguknak egy szeletet – többek között - a focicipők piacáról. Ilyen álmokat szövögetett a Reebok, a Mizuno, a Nomis, a Diadora és az Uhlsport is. Az újak között egyértelműen a Nike tört be legjobban a piacra a hihetetlen agresszív marketingmunkájának köszönhetően.
A cipők tervezésénél ebben az érában a kényelem fokozása mellett a súly csökkentése volt a fókuszban. A stoplik terén is újragondolták a dolgokat, és kezdtek elterjedni a „hernyótalpas” focicipők a műfüves pályák miatt, valamint megjelentek a „pengestoplik” is a rugalmasabb cipőtalpaknak köszönhetően.
2000-es évektől napjainkig
Át is léptünk az új évezredbe, ahol tovább finomították a talpakat, hogy még szabadabb mozgást tegyen lehetővé a játékosok számára, és előtérbe került a folyamatos könnyítés, amit az Adidas – mindössze – 165 grammos „Adizero” cipője bizonyít. Ezen a területen az Adidas volt a domináns, míg a Nike a játékosok gyorsaságán kívánt segíteni cipőin keresztül. Megjelent a lézeres technológia is, amely azt jelentette, hogy a cipőket előszőr lehetett teljesen személyre szabni, hogy azok tökéletes illeszkedjenek a lábakhoz, mert nincs két egyforma láb. Ez hatalmas áttörés volt a technológiában. A gyártók tehát teljesen egyedi igényeket is ki tudnak elégíteni, akár a cipőkről, akár a stoplikról van szó. Természetesen bármilyen feliratot, mezszámot is meg tudnak jeleníteni a lábbeliken. A színek tekintetében már nincs kielégíthetetlen igény, sőt, manapság a fekete focicsuka megy ritkaságszámba. A klasszikus – és sikeres – modellek persze ugyanúgy leemelhetők a boltok polcairól, és alig-alig változtak az idők folyamán, de az újhullámos cipők is egyre nagyobb szerephez jutnak, még akkor is, ha ezek már szintetikus anyagból készülnek szemben a jól bevált bőrrel. A divat egyértelműen eltolódik az olyan cipők irányába, amik úgy néznek ki, mintha egy zokniszerű gallérja lenne a cipőnek. Ennek természetesen van funkciója is, mégpedig a boka jobb tartása és az, hogy a labda – amennyiben ezen a felületen érintkezik a lábbal – jobban megtapadjon, így nem pattan el annyira a láb tulajdonosától.
A jövő
Úttörők és álmodozók mindig lesznek. A cipőket már lézerrel és 3D nyomtatóval is tudják készíteni, így a digitális korszak végérvényesen beköszöntött a cipőiparba. Az új trend, hogy a stoplikba mikrochipet ültetnek, amelyek nyomon követik a játékosok teljesítményét, mozgását és a használat után a kinyert adatokat elemezni tudják, felfedve, hogy mik azok a dolgok, amiken javítania kell a focistának. Ennek az innovációnak a zászlóshajója az Adidas új „miCoach” technológiája, amihez mesterséges intelligenciát alkalmazó eszközöket párosítanak. A talpbetétek NanoGrip technológiával készülnek, amely megakadályozza a csúszást, és fejlesztések történnek a minden időjárási körülmények közötti optimális labdatartás vagy kontrollálás érdekében is .
Végszó
Bármilyen márka is marad fenn és bármilyen sztár is reklámozza őket, az biztos, hogy a folyamatosan egymás nyakában loholó konkurencia arra sarkallja a többi gyártót, hogy innovatív fejlesztéseket hajtson végre és újabb technológiák után kutasson. A közeljövő iránya vélhetően a mesterséges intelligenciában keresendő, és azok a dollármilliárdok, amiket a fejlesztésekre költenek, majd leszivárognak a bárki számára megvásárolható focicipők szintjére, így a kisgyerekektől az öreg fiúkig, mindenki nyertese lesz ezeknek. Az, hogy egy kerületi ifimeccs után tabletről elemzik ki a fiatalok teljesítményét, majd a focista okostelefonon megkapja az utasításokat, hogy a másnapi edzésre miben kell javulnia, nem tűnik annyira elrugaszkodott jövőképnek. A foci az egyik legnépszerűbb sport a világon, és a technológiák legjavát felvonultató cipők fejlesztése bizonyítja, hogy mennyi szeretet és törődés szükséges ahhoz, hogy ez a fantasztikus sport ott tartson, ahol…
Hozzászólások