Amíg Európában már az 1800-as évek végén és a századforduló környékén már sorra alakultak a profi klubcsapatok, addig közel száz év késéssel az Újvilágban is megfogalmazódott az igény arra, hogy helyet szorítsanak a tipikus amerikai sportok között egy számukra addig alig ismert sportágnak. Hogy ez minek köszönhető, nehéz eldönteni, de az biztos, hogy az USA ma már megkérdőjelezhetetlen és megkerülhetetlen lett a profiligák között.
Jogelődök
A legkorábbi feljegyzések 1884-re datálhatók, amikor megalakult az Amerikai Labdarúgó Szövetség, amely 1909. február 22-én szövetségre lépett az angol labdarúgó-szövetséggel, a The Football Associationnel. Az MLS közvetlen elődje két divízió volt, ami egy kvázi profi ligát alkotott. Az NASL (Észak-amerikai foci liga) 1968-ban alakult meg a United Soccer Association és a National Professional Soccer League egyesüléseként. Az NASL volt az első olyan liga Amerikában, amelyben egyesült államokbeli és kanadai profi klubok is szerepeltek. Az 1970-es évek közepéig a liga átlagosan 7700 fős látogatottságra küzdötte fel magát, és csupán négy csapat büszkélkedhetett 10 000 néző feletti nézőszámmal meccsenként. Mivel továbbra sem voltak tisztázva azok a feltételek, amelyeknek alapján rentábilis módon működhetett volna a liga – például a TV-közvetítési jogok, fizetési sapkák, stb. – és folyamatos viták voltak a liga vezetősége és a klubok tulajdonosai között, így 1984-ben ezeket a terheket már nem bírta ki a szövetség és akár egy kártyavár, összeomlott.
Ezt követően a játékosok összeálltak és trösztellenes pert indítottak azt állítva, hogy az MLS üzletpolitikája rossz, mert központilag szerződtetik a játékosokat, és fizetési sapkával korlátozzák a bérüket, valamint a csapattulajdonosok között kartellszintű összejátszás van. A bíróság viszont úgy ítélte meg, hogy az MLS egyetlen entitás, ezért sem önmagával, sem a tulajdonosokkal nem játszhat össze, valamint a fizetési sapka és az egyéb korlátozások törvényesek a ligában, mert így tudják megőrizni a fizetőképességüket és a versenyparitást. Ez az ítélet precedensértékű volt a jövőre vonatkozóan.
A kezdetek
A Major League Soccer (MLS) története az NASL megszűnése után kezdődött, amikor az Egyesült Államok Labdarúgó Szövetsége annak feltételeként, hogy a FIFA odaítélje az 1994-es labdarúgó-világbajnokságot az Egyesült Államoknak, ígéretet tett egy Division 1 professzionális labdarúgó-bajnokság létrehozására. A Major League Soccer hivatalosan 1995-ben alakult. A liga 1996-ban indult 10 csapattal, majd 1998-ban 12 csapatra bővült. Eleinte sok nehézséggel kellett szembenéznie, pláne az első pár szezonban. Mivel ezt a ligát is profitérdekek vezették – de eleinte veszteséges volt –, nem csoda, hogy a veszteségek minimalizálása miatt két csapat fel is adta a franchise-t a 2001-es szezon végén. A liga pénzügyi és működési nehézségekkel küzdött a debütáló években, mivel a labdarúgás meglehetősen ismeretlen sportág volt az Egyesült Államokban, a szurkolók nem igazán követték a sportágat, aminek következtében sok csapat üres stadionokban játszott.
Két dolgot kellett a ligának megoldania, hogy beinduljanak a dolgok. Az egyik a látogatottság növelése volt, a másik pedig focispecifikus stadionok építése, amit az elején az amerikai foci stadionok gyepfestésének átrajzolásával oldottak meg, amolyan tűzoltás gyanánt, amíg fel nem épülnek az új létesítmények.
Baljós árnyak
A Major League Soccer működésének első öt éve alatt a becslések szerint 250 millió dollárt veszített, és több mint 350 millió dollárnyi veszteséget könyvelt el alapítása és 2002 között. A liga létjogosultsága is megkérdőjeleződött, amikor a nagyrészt MLS-játékosokból álló amerikai férfiválogatott kiesett az 1998-as világbajnokság első fordulójában, úgy, hogy a csoportkörben minden ellenfelétől kikapott, és az utolsó helyen végzett.
A liga rossz pénzügyi helyzete és a csökkenő nézőszám arra kényszerítette az MLS-t, hogy csökkentse működési költségeit, és ezáltal csökkentse a veszteségeit. A 2001-es szezon előtt az MLS tulajdonosai megállapodtak abban, hogy befagyasztják a csapatok költségvetését, és tartózkodnak az új, drága játékosok szerződtetésétől. Szintén a 2000-es és 2001-es szezon téli szünetében kezdtek el terjedni a hírek arról, hogy az MLS azt fontolgatja, hogy a bajnokságot 12 csapatról 10 csapatra csökkenti, ugyanannyira, mint az MLS kezdetekor. Emellett számos tulajdonos kiszállt, így csak három tulajdonos maradt a ligában, közülük egy tulajdonos, Phil Anschutz pedig hat csapatot is birtokolt, ráadásul csak egy csapatnak volt saját futballspecifikus stadionja.
Furcsa szabályok
Az MLS a szabályoktól való eltérésekkel is kísérletezett a korai éveiben, hogy „amerikanizálja” a sportágat. A szabályok némelyike az NASL-ből, az egyetemi fociból és a középiskolai fociból származik. Bevezették például a döntetlen esetén a „szétlövés” szabályát, ami tulajdonképpen a jégkorongban használatos szétlövésre hasonlít. Ez úgy nézett ki, hogy a kaputól 35 yardra (kb. 32 méterre) helyezték el a labdát, amit a támadó rávezetett a kapura, és öt másodperce volt arra, hogy kihasználja a büntetőt. Ez persze nem volt egyszerű feladat, pláne, hogy a kapus is szabadon mozoghatott a tizenhatoson belül. Itt is 5-5 embert nevezhettek ezekre a párbajokra, de ha nem született győztes, akkor a párbajt tovább folytatták, mint az európai fociban. Amennyiben szétlövéssel ért véget a találkozó a győztes csapat csak egy pontot kapott (szemben a rendes győzelemért járó hárommal). Az MLS a szokásos időszámolás helyett visszaszámláló órát használt, azaz 45 percről számolt visszafelé a félidőkben, és így azonnal véget ért a játékidő, ha nullázódott a számláló, nem volt hosszabbítás. A játékvezető pedig a saját belátása szerint szüneteltethette az meccset az olyan helyzetekben, ahol „halott” volt a labda, tehát a szabálytalanságoknál, vitatkozásoknál, ápolásoknál, továbbá a szabadrúgások és a szögletek előtti felkészülésnél. A szétlövést és a visszaszámláló órát az 1999-es szezon után megszüntették. A szétlövést 2000-ben egy 10 perces aranygólos periódus váltotta fel a döntetlen meccseknél, de 2003 után ezt is elhagyták a szabálykönyvekből, miután a „hirtelen halál” szabályait törölték, és teljesen átvették az európai formulákat.
Haladás és marketing
Az MLS-nek szüksége volt arra, hogy felmutasson végre valamit, - és az eddigi befektetések kezdjenek beérni - amire a 2002-es világbajnokág adott lehetőséget, és váratlanul élt is vele, mivel abban az évben nagyot robbantak. A csoportban legyőzték a portugálokat, majd a nyolcaddöntőben Mexikót is hazaküldték, ami új lendületet adott az amerikaiaknak ahhoz, hogy higgyenek ebben – a számukra új – sportágban.
Az ezt követő pár év a tudatos építkezés időszaka volt. Folytak tárgyalások arról is, hogy a kanadai városok csapatait is bevonják a ligába, ahogyan az a nagy amerikai ligáknál (NFL, NHL, NBA, MLB) is történt. Ennek az ideje 2007-ben jött el. Mégpedig úgy, hogy a Toronto FC csatlakozott a ligához, ami hatalmas sikernek bizonyult a kanadai szurkolók körében. Ugyanebben az évben ráadásul a szupersztár, David Beckham is csatlakozott az MLS-hez (levezetni), ami a rajongók tömegeit vonzotta az LA Galaxyhoz. A drukkerek nagy számának „piacra” kerülése csábító lett sok más európai szupersztár számára is. Hatalmas összegeket nyerhettek a szerződések révén, még jó formában voltak, a hírnevük pedig újabb és újabb nézőket csábított a lelátókra és így óriási bevételnövekedést eredményezett. Ez egy zseniális marketinghúzás volt a liga részéről, és egy tipikus „win-win” (azaz mindkét fél számára előnyös) szituációt eredményezett. Az ilyen húzónevek közé tartozott Beckhamen kívül – a teljesség igénye nélkül – Thierry Henry (New York Red Bulls), Robbie Keane (Los Angeles Galaxy), David Villa (New York Red Bulls), 2007-es Aranylabdása, Kaká (Orlando City), Giovanni dos Santos (Los Angeles Galaxy) , Andrea Pirlo (New York City FC), Frank Lampard (New York City FC), Steven Gerrard (Los Angeles Galaxy), Didier Drogba (Montreal Impact) és Sebastian Giovinco (Toronto FC).
Napjainkban
Manapság az MLS és a vele kéz a kézben járó üzleti modell a meccsenkénti húszezer feletti átlagos nézőszámmal már viszonylag stabil piacot jelent, és ezzel az MLS a harmadik-negyedik legnagyobb átlagos látogatottságú sporttá vált az Egyesült Államok különféle sportligái között. A focit csak az amerikai foci (tojáslabdás) és a baseball előzi meg, és folyamatos a versengés a harmadik helyért a kosárlabdával. Az MLS-nek jelenleg 28 csapata van, de további bővítésről is hallani, egészen 30-32 csapatig. A legutóbbi két csatlakozó az Austin FC volt 2021-ben, valamint a Charlotte FV 2022-ben. Ezenkívül előrehaladott tárgyalások folynak a St. Louis csatlakozásáról is, ami a tervek szerint 2023-ban meg is valósulhat. Az új csatlakozókkal az MLS már a világ legnagyobb első osztályú profi labdarúgó-bajnoksággá nőtte ki magát.
Befektetési célpont
A 2010-es évekre már az amerikai befektetők is elkezdték felismerni, hogy a klasszikus fociban is van pénz. 2013-ra az MLS már nagy üzletté vált Amerikában: a Major League Soccer 21.358-as átlagos látogatottsága 2013 és 2018 között már a 8. helyen állt a világon, alig lemaradva a francia Ligue 1-től (21.556) és az olasz Serie A-tól (22.967). David Beckham 2018 januárjában ismét az újságok címlapjaira került, mivel már befektetőként jelent meg újra a színen, és az Inter Miami csapatában vásárolt tulajdonrészt. Rajta kívül számos ismert (és ismeretlen) multimilliomos akart befektetési célpontként tekinteni a csapatokra. Sok olyan híresség, mint például Magic Johnson (kosárlabdázó), Will Ferrell (színész), Artur Blank (a Home Depot barkácsáruház tulajdonosa), a Red Bull (energiaital gyártó cég), Mansour bin Zayed Al Nahyan (a Manchester Cityt tulajdonló sejk), Oscar de la Hoya (világbajnok ökölvívó) és még rengeteg – hazánkban kevésbé ismert – NFL-hez köthető befektető látta meg a lehetőséget eben a feltörekvő sportágban.
Jövőkép
Hogy hogyan néz ki az MLS jövője? A megkezdett út jó, és le is fektettek egy olyan 25 éves tervet, amellyel teljes mértékben biztosítani tudják a liga működőképességét, fenntarthatják és növelhetik a nézőszámot – fedezve a médiával kapcsolatos közvetítési és jogdíjakat –, valamint biztosíthatják a marketing- és kommunikációs csatornák jó működését. Természetesen, mint minden nagyobb sportligára, az MLS-re is hatással volt a koronavírus. A liga továbbra is eléggé függ a közönség látogatottságától, és mint mindannyian tudjuk, a Covid megnehezítette és akár a jövőben is megnehezítheti azt, hogy a nézőszám magasan maradjon. Ezenfelül természetesen a játékosok egészségi állapotát is befolyásolhatja a pandémia. Ennek ellenére a sportvilág láthatólag visszatér a normális kerékvágásba, és bár a világjárvánnyal a liga 25 éves terve is csúszik, de a dolgok továbbra is gyors ütemben haladnak előre. Épülnek a stadionok, valamint új franchise-ok, közvetítési jogok és kereskedelmi szerződések is biztosítják a liga jövőképének megvalósulását. Fontos részei ennek a tervnek azok a tárgyalások, amelyeknek célja, hogy még több nemzetközi játékos is megmutathassa tudását a ligában. Ennek is van természetesen egy gazdasági vonulata, hiszen az olyan európai vagy dél-amerikai világsztárokat, akik már csak levezetnének, általában tárt karokkal várják a kontinensen. Ezek a világsztárok persze vonzzák a nézőket, és fellendítik a emléktárgyak és reklámtermékek piacát is.
Végszó
Ahogy a tengerentúlon mondják:, „a business az business”. Ráadásul nem is kicsi. Lehet, hogy az észak-amerikai kontinens focistái nem fogják megváltani a világot, és sosem lesznek a világ elitjében, de az az élmény, amit az ott lakó 3-400 millió embernek nyújtanak, már eltarthatja magát a ligát. Mert hiába hisszük – naívan -, hogy ez csak a foci szeretetéről és a hozzá kapcsolódó sportértékről szól, ha egy kicsit objektívebben szemléljük az MLS-t és a hozzá kapcsolódó dolgokat, akkor inkább egy nagy showbusinesst fedezhetünk fel. És hogy Freddy Mercury (Queen együttes néhai énekese) „szavaival” éljünk: „Show must go on”, tehát a shownak folytatódnia kell.
Hozzászólások