A pénzt senki nem veti meg, a legtöbben szeretik is. Velejárója a mai világnak. Sokan, sokféleképpen juthatnak pénzhez. Munka által, megtakarított pénz kamatozása formájában, örökség útján vagy éppen szerencsével, mint a sportfogadás. Azt, hogy ezeket az összegeket hogyan fialtatjuk, már más kérdés. Az alapvetés, hogy pénzt pénzzel lehet keresni, de hogy ezt okosan tehessük, ahhoz egy alapvető pénzügyi intelligencia szükséges.
A psziché
Az ember esendő, sokszor gyarló, de ezek a dolgok nem feltétlenül tudatosak. A hirtelen jött pénzt sokan nem tudják, hogy hogyan kezeljék. Ha az emberek azt látják, hogy gyorsan – és tegyük fel, hogy könnyen – jött, nem értékelik eléggé, és úgy vélhetik, hogy a következő pénzösszeg is ilyen gyorsan és könnyedén érkezik majd és ezt követően mind több és egyre több. Ez viszont már a kapzsiság kategóriája.
A kapzsiság veszélyei az emberi fajban az idők kezdetéig nyúlnak vissza. Mindannyian ismerjük a kapzsiság buktatóit, de néha mindannyian küzdünk vele. A kapzsiság az élet számos területén tetten érhető, sőt, bizonyos szinteken jutalmazzák is. A sportfogadásban azonban ez általában sokba szokott kerülni. Amennyiben nem bírjuk féken tartani magunkat és a pszichénket, az szinte borítékolhatóan kudarchoz és csődhöz vezet ebben az üzletágban. Természetesen csak a fogadók oldaláról. Az irodáknak viszont egy nagyon kényelmes pluszjövedelmet jelent.
Pengeélen
A kapzsiság számos módon megnyilvánulhat a sportfogadásban. Lehet, hogy egy fogadó tele kapzsisággal kezdi meg fogadási pályafutását, ami miatt egyszerűen elhanyagolja a sportfogadásban való sikerességéhez szükséges türelmes hozzáállást. Az ember általában nagyot akar kaszálni és főleg gyorsan, ezért a puska mindkét csövével tüzelni kezd, hogy azt lássa, hogy a bankrollja gyorsan megduzzad. Ezt a „Gombóc Artúr” effektust nehéz elkerülni.
Nagy összegekkel fogadni – még ha kezdeti sikerünk is van – olyan kockázatos, hogy már akkor ott lebeg a fejünk felett a tönkremenetel, mielőtt még belemelegedtünk volna a fogadási karrierünkbe. Ergó, ha a bankrollunk nagy százalékát különböző nagy nyereményszorzóval kecsegtető meccsre rakjuk, akkor senki sem menekül meg a számlája nullázásától. Muszáj óvatosnak lennünk.
Bankroll fontossága
Az elhatározás mindig megvan, mindenkinél. Az „Ó, majd én megmutatom, hogy mekkorát nyerek, mit nekem a fogadóirodák. Ebből simán meg lehet élni.” frázisok a legáltalánosabbak között szerepelnek. A bankroll itt is kulcsszerepet játszik, mégpedig úgy, hogy ha van egy 100.000 forintos kezdő tőkénk, akkor egy eseményre maximum a bankroll 2–3%-át szabad feltenni (2.000–3.000 forintot) . Ez a százalékos arány megmarad akkor is, ha a bankrollunk felmegy 150.000 forintra. Tehát ebben az esetben is 2–3%-al fogadjunk, de itt már a 2–3%, értéke felmegy 3.000–4.500 forintra. Ha viszont a bankroll 50.000 forintra esik, akkor is hozzá kell igazítani a meccsenként/eseményenként felrakható összeget. Itt tehát már csak 1.000–1.500 forinttal tudunk számolni.
Ez lenne a lényeg. Nem szabad mohónak lenni, de abba a hibába sem szabad(na) beleesni, hogy a kezdeti nyerés tegyen minket elbizakodottá, valamint a kezdeti veszteségek esetén se kezeljük úgy a pénzünket, hogy „Maradt 50 ezrem a 100-ból, akkor felrakom a maradék 50-et egy 2-es vagy afeletti oddsú meccsre, és úgyis vissza fog jönni”. Nem fog, és ha netalántán mégis, akkor viszont nem biztos, hogy tanulunk az előzményekből. Ebből egyenesen következik az, hogy az agyunkban megtelepszik a kapzsiság a következő szlogennel: „Ha most nyertem, akkor miért ne nyernénk legközelebb is, pláne többet.”
Irány a lejtő
Ha már bennünk van a kapzsiság, akkor valójában már egy csúszós lejtőn vagyunk, csak még nem vesszük észre. Ilyenkor az történik, hogy elveszítjük a tiszteletet a fogadás – és annak nehézsége – iránt. Ha ragaszkodtunk volna az eredeti fogadalmunkhoz, hogy betartjuk a bankrollmenedzsmentet, akkor profitot is fel tudnánk mutatni, nem pedig csak a középső ujjunkat az irodák felé. Ilyenkor persze mindenki más hibás, csak mi nem, de a tudatalattink nagyon jól tudja, hogy senki nem kényszerített minket a magunk által felállított szabályok megszegésére. A kapzsiság megmérgez.
A kapzsiság valóban alattomos dolog a sportfogadásban. Erre nem úgy kell tekinteni, mint egy verseny, hogy kiderüljön, kinek van bátorsága megfogadni ezt és azt. Arról szól, hogy pénzt keressünk egy olyan területen, ahol kevesen képesek erre. És ezt azért nem tudják megtenni, mert hiányzik belőlük a fegyelem. A kapzsiság a fegyelem legfőbb ellensége. Soha nem szabad elveszítenünk a tiszteletet az iránt, amivel szemben állunk. Küzdünk fogadóirodákkal, de legfőbbképpen magunkkal és végül az aktuális mérkőzésekkel és azok piacaival. Folyamatosan önellenőriznünk kell – pontosabban kellene – magunkat, hogy megtudjuk, képesek vagyunk-e higgadtan, türelmesen és az érzelmeket kizárva fogadni. A sportfogadásban elért siker jó dolog, de csak rajtunk múlik, hogy ez így is marad-e. Ha ez önelégültséghez, a munka (elemzések, információk begyűjtése a meccsekről stb.) elmulasztásához vagy kapzsisághoz vezet, akkor veszítünk. Sokan mondják és tartják úgy , hogy sok esetben jobb, ha egy kezdő fogadó rögtön az elején egy bukószériával indul, mert ők általában – ha összeszedték magukat -, alázatosabban állnak hozzá a sportfogadáshoz, és így akár a lejtőt is elkerülhetik.
Szorongva
A legtöbb fogadó kapzsi, tisztelet a kivételnek. Ezen nincs mit szépíteni. Ez a kapzsiság elhomályosítja azt, hogy mit is várhatunk el reálisan a fogadásoktól. Ha odafigyelünk, akkor sokat. Akik viszont nem töltenek elegendő időt a meccsek kiválasztási folyamatával (statisztika, információk gyűjtése), és túlságosan magabiztosak, miközben hiányzik a döntéseik alátámasztásához szükséges tudás, garantált bukásra vannak ítélve. A fogadók leginkább a pénzhez való ragaszkodásuk miatt fogadnak túl nagy összegekkel vagy irreálisan magas oddsokra úgy, hogy nem látják – vagy nem akarják látni֪ – , hogy ezeknek a fogadásoknak reálisan esélye sincs a sikerre, bármilyen következetesnek is gondolják a választást. A szívük mélyén tudják, hogy óriási szerencse kell ezekhez a fogadásokhoz, de az emberi esendőség ráviszi őket, mert gyorsan, nagyot akarnak szakítani. Pedig a sportfogadás nem ilyen kávéház. Itt hosszú távon kell gondolkodni, egy-két szabályt pedig be kell tartani, amelyek nem mások, mint a bankroll folyamatos szem előtt tartása, valamint az, hogy csak annyi pénzzel játsszuk a sportfogadást, amennyit nem sajnálunk, ha elbukjuk. Ha azon szűkölünk, hogy esetleg nem fog visszajönni a pénzünk, akkor az egész fogadásunkra rányomja a bélyegét a görcsösség, ami végig fog kísérni egészen addig, amíg ezt el nem tudjuk engedni.
A kapzsiság kudarchoz vezet, és eltünteti az addig felhalmozott pénzt, de ami ennél is fontosabb, hogy tönkreteszi a sikerhez szükséges hitet.
A rendszeresen veszítõ fogadók mindig megpróbálják visszaszerezni vesztes tétjüket, függetlenül attól, hogy van-e új és megfelelõ lehetõség. Innen nagyon könnyű egy spirálba kerülni. Az ilyen őrült akciótól pedig általában még több pénzt veszítünk. Az irracionális viselkedés könnyen orvosolható, ha egyszerű logikát és józan észt alkalmazunk, de addig csak szorongani fogunk.
Kiút
Tanulmányok bebizonyították, hogy nincs olyan, hogy „balszerencse”, amint azt a saját erőből milliomossá vált fogadók nyilatkozták. Az egyik ilyen tanulmányban a legsikeresebb fogadókat megkérdezték, hogy miért vagy mitől ilyen szerencsések, és szinte mindannyian válaszoltak is a kérdésekre. A legáltalánosabb válasz a sikerük meghatározására az volt, hogy
nekik volt türelmük a fogadási készségek megfelelő elsajátításához, tehát folyamatosan tanultak, képezték magukat, és ezt követően voltak csak képesek fokozatosan növelni a nyereségüket, valamint csak akkor növelték a tétet, ha már meggyőződtek róla, hogy van elég türelmük, és hosszú távon képzelik el a sportfogadást.
Vélhetően soha nem fogunk látni (vagy nagyon ritkán látunk majd) olyan profi sportfogadót, aki ezeket a piacokat hajszolná, pláne nem többes kötésben. Valójában a legtöbb tapasztalt szerencsejátékos és fogadási szakember csak egyes fogadásokat köt, és elkerüli a többes kötéseket (maximum a kettes kötések fordulnak elő). Kérdezhetnénk, hogy miért van így. Az ok egyszerű. Észszerűség miatt. Ők hosszútávon gondolkoznak, és már túlestek azokon a fázisokon, hogy a kis pénzzel nagyot szakítani vagy nagy pénzzel még nagyobbat keresi akarjanak, és kijózanodtak a csábító és olykor megrészegítő oddsok számaiból. Mivel ők hosszú távon gondolkoznak, ki lehet kalkulálni, hogy ezekkel a ritkán eltalált (megnyert) exotikus fogadásokkal, messze nem lehet annyit keresni, mint az egyes (single) fogadásokkal, amik az ésszerűség határán belül mozognak az odds szempontjából.
Az irodák szemszögéből
A legtöbb fogadást szerető fogadó azt az izgalmas érzést „kergeti”, amikor olyan fogadást nyer meg, amely nem került sok pénzbe, de nagy összeget hozott. És ez az érzés, amit a fogadóirodák szívesen vesznek, mert számukra, ha valaki kis pénzzel nyer nagyot, az filléres tétel, de a fogadónak a magas nyereményszorzó miatt bőven a kockázatos kategóriába esik. Így még ha nyer is valaki, a fogadóirodák könnyedén tudják finanszírozni a nyereményt azoknak az elbukott pénzéből, akik az alacsonyabb nyereményszorzóval rendelkező csapatra vagy játékosra tettek. Ez persze fordítva is igaz.
A fogadóirodák persze adják is a lovat a fogadók alá az olyan klassz nevekkel rendelkező fogadási lehetőségekkel, mint a Lucky 7, a Yankee vagy a Goliath, stb. Ezeket a speciális játékokat (többes kötésű piacok) nagyon erősen reklámozzák, mivel a fogadóirodák természetesen nyereséget termelnek rajtuk. Tegyük fel, hogy van például egy 5-ös kötésben rakott fogadás. Ebben az esetben a fogadóiroda körülbelül 15%-os előnyt élvez velünk szemben. Ami nem csekély. Természetesen egy nagyobb kötésnél ez a szám egyre nagyobb lesz.
Ők meg mossák a kezeiket, hogy mi csak ajánlottuk a fogadóknak ezeket a piacokat (lehetőségeket), de nem kényszerítettük őket, hogy meg is tegyék. Azt kell mondanunk, hogy ebből a szempontból igazuk is van. Mindenhez két fél szükséges. Nem csak az ajánló fél fontos, de a befogadó oldalról is kell egy olyan játékos, aki azt mondja, hogy most csak egy ezrest rakok erre a többes kötésre, például egy Trixie vagy Heinz fogadásra. Itt már olyan hihetetlenül magas a kockázat, és az esély olyan csekély, hogy inkább érdemes bölcsen visszavonulót fújni. Mármint, ha az célunk, hogy egy folyamatos és kiszámítható jövedelemforrásunk legyen.
A fogadóirodák a kapzsi és mohó fogadók büdzséjét szépen lassan felmorzsolják és elnyelik. Az óriási különbség az, hogy a fogadók az „Adj Uram, de rögtön” elvet követik, mert türelmetlenek, míg az irodák ráérnek, és tudják, hogy a kapzsi fogadók már az ő kezükben vannak. És a sok-sok száz forintból szépen összerakja a saját kis bevételét.
Az alagút vége?
A pénzügyi intelligencia egy tanulható dolog. Ennek része a kapzsiság tudatos elkerülése. A fogadási pályafutás valójában egy lassú és felfelé ívelő csata, ha hosszú távon szeretnénk nyereséget látni a megnyert fogadásainkból. Ez nem azoknak való munka vagy szórakozás, akik a gyors meggazdagodást hajszolják. Ha csak egy embert is sikerül rávenni, hogy felülkerekedjen a kapzsiságon, már megérte a dolog. Ha ez az ember mi magunk vagyunk, akkor meg megütöttük a főnyereményt és az ezzel járó fogadási bevétel már csak hab a tortán.
Hozzászólások