Tipp Hunter

Mi az a Fibonacci?

A Fibonacci-sorozat egy számsorozat, amelyet Leonardo Fibonacci itáliai matematikusról neveztek el. A sorozat 0-val és 1-gyel kezdődik, és folytatásának tagjait mindig a sorozatban szereplő két előző szám összege alkotja. Például: 0+1=1; 1+1=2; 1+2=3; 2+3=5; 3+5=8 és így tovább. Ez a művelet egy végtelen számsorozatot eredményez, amely számos különböző területen alkalmazható. Felhasználhatjuk matematikai egyenletek kiszámításához, adathalmazok tendenciáinak meghatározásához, vagy akár a részvényárfolyamok előrejelzésére is a pénzügyi piacokon. A Fibonacci-sorozat leghíresebb felhasználási területe a természetben található, ahol számos jelenségben felfedezhető ez a szabály. A sorozat egy olyan, hihetetlenül erős eszköz, amely számos probléma megoldására használható. Fontos része a matematikának, de megértése elengedhetetlen minden sikeres elemzéshez és kutatási projekthez is.

A Fibonacci-sorozat és a sportfogadás kapcsolata

A fentiek fényében már nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Fibonacci-sorozatot a sportfogadásba is át lehet ültetni. Bár nem mondható el, hogy a módszer használata kifejezetten elterjedt lenne a hobbifogadók körében, sokan mégis azt állítják, hogy képes profitot termelni. Mivel progresszív módszerről van szó, a Fibonacci-stratégia alkalmazása a fogadások piacán meglehetősen egyszerű. Két alapvető szabályt azonban gondosan be kell tartani. Az első, hogy csak a 2.6-nál nagyobb szorzójú döntetlenekre szabad fogadni. A stratégia fő sajátosságait mégis a második szabály hordozza. Ez pedig a következő: minden következő tétnek egyenlőnek kell lennie két előző tét összegével. Tehát, ha az első tét 1.000 forint és a második szintén 1.000, a harmadiknak 2.000 forintnak kell lennie és így tovább. A stratégia alapján előbb-utóbb nyerni fogunk, a nyeremény pedig elegendő lesz az összes korábbi veszteség fedezésére, és ezen felül némi nyereséget is elkönyvelhetünk majd.

A legelterjedtebb alkalmazási módszer

A Fibonacci-stratégiát a fogadók többsége a döntetlenre való fogadásoknál alkalmazza, de ettől még persze bármilyen kimenetelre alkalmazható. Előbbi esetében egy minimum 2.618-os (Fibonacci-koefficiens) odds szükséges ahhoz, hogy a fogadás megjátszható legyen. Mivel a bukmékereknél az oddsokat kettő tizedesjegyig tüntetik fel, ez az együttható 2.62 lesz. A profik ezt a stratégiát viszont 3-as odds alatt nem is használják. Általában két módszert szoktak követni. Az egyik, hogy alkalmazkodva a napi meccsekhez, közülük válogatnak, a másik pedig, hogy egy konkrét csapatot követnek végig a szezonban, és tétjeiket a csapat remélt döntetlenjeire rakják meg.

Oddsok

A Fibonacci-stratégia elve szerint a sportfogadásban, de leginkább a fociban, a fogadóirodák számára a döntetleneket a legnehezebb megjósolni. Ebből adódóan ők is alulértékelik a döntetleneket. Így ezen a területen lehet olyan jó oddsokat találni, amelyek bőven a 3-as nyereményszorzó felett vannak. Ezért azoknak, akik a Fibonacci-módszer alapján szeretnék felduzzasztani bankrolljukat, nagyszerű perspektívát jelenthet ez a módszer.

Jó példa erre a 11/12-es angol Premier League eseménysora. Az egész szezonban összesen 380 meccs volt, ebből pedig 93 zárult döntetlennel. Ez százalékos arányban megközelíti az összes meccs 25%-át. Ha ezt átültetjük egy kiválasztott ligára az idei évre, az azt jelenti, hogy már minden negyedik meccs haszonnal járhat, feltéve, hogy a döntetlenek oddsai 2.6 fölött voltak. Persze ettől nem kell félnünk, mert a 2.6 alatti odds nagyon ritka a döntetlennél. Sőt, statisztikailag a döntetlenek átlagos nyereményszorzója 4 körül van, így ha bejön a Fibonacci-módszer, akkor szép kis hasznot vághatunk zsebre.

Esélyek

Fontos leszögeznünk, hogy a fenti példa és a benne foglalt számok elméleti jellegűek. Talán a pénzfeldobáshoz lehet hasonlítani az érvelést, miszerint minél többször dobjuk fel az érmét, a nagy számok törvénye alapján a fej és írás találati aránya lassan kiegyenlítődik. A józan paraszti ész azt mondatja, hogy ha van egy csapat, amelyik zsinórban 8 meccsen képtelen volt egy döntetlenre, akkor hamarosan ilyen eredményt könyvelhet majd el. Ennek homlokegyenest ellentmond a valószínűségszámítás elmélete, amely szerint aközött, hogy a csapat 8 meccs óta nem tud egy döntetlent behúzni, valamint, hogy a 9. meccsen mennyi lesz az esélye a döntetlenre, semmilyen összefüggés nincs. Tehát a kilencedik mérkőzésen is ugyanúgy 33,3% esély lesz a döntetlenre, mint az első vagy éppen az ötödik meccsen. Itt tehát már alapvető ellentmondás van a józan paraszti ész és az elmélet között, ezt pedig sok fogadó nem kalkulálja bele a stratégiájába. Ez igen veszélyes, mivel ha kizárólag a józan paraszti ész alapján játszunk és drukkolunk, hogy a 9. meccsen döntetlen legyen, már rég elbuktuk az egész bankrollunkat.

Pro és kontra

A Fibonacci-rendszer egyik fő előnye, hogy segít a fogadóknak a veszteségek korlátozásában. Mivel a tét nagysága minden egyes győzelem vagy vereség után előre meghatározott, megkönnyíti a kockázatkezelést, és megakadályozza a nagy veszteségeket, miközben lehetővé teszi, hogy nyereséget érjünk el, ha nyerő szériánk van.

Egy másik nagy előnye az elmélet sportfogadásban való használatának az, hogy a matematika segítségével határozza meg, mekkora tétet kell egy-egy meccsre tennünk. Ez azt jelenti, hogy a döntéseink adatvezérelt bizonyítékokon alapulnak, nem pedig olyan érzelmi reakciókon vagy zsigeri megérzéseken, amelyek gyakran megbízhatatlanok a sportfogadások során.

A Fibonacci-módszer sok hasonlóságot mutat a Martingale-módszerrel. Utóbbival pár vesztes fogadás után, ha jön 2-3 nyertes fogadás, már sokkal nagyobb profitra tehetünk szert. A Martingale-módszer lényege ugyanis, hogy minden győztes fogadás után előlről kell kezdeni a sorozatot.

Mint mindenhez, úgy a Fibonacci-rendszerhez is társulnak hátrányok. Például, ha tétjeink folyamatosan veszítenek, akkor az elvesztett összeg hamarosan elkezd felhalmozódni, mivel a tétek minden fordulóval nőnek. Így a bankrollunk túl gyorsan fordulhat egy olyan összegből, amelynek elveszítését még simán megengedhetjük magunknak, egy olyan magas összegbe, amely már jelentős pénzügyi veszteségeket jelent.

Tétszámítás

A tét kiszámítására tehát a Fibonacci-stratégiát a következő formulával alkalmazhatjuk:

tét x 2n-1 / 2n+1.

amelyben az „n" az aktuális fogadás száma a Fibonacci-sorozatban és a „tét" az előző két fogadás összege.

Ez a számítás a Fibonacci-sorozatot használja a tét mértékének meghatározására, amikor a játékos veszít.

Ezzel a számítással a fogadó képes korlátozni a veszteségeit, de persze ez sem biztosítja, hogy nyerni fog, mivel a sportfogadásban a nyerési esélyeket a fogadóirodák számítják ki, és ezek a fogadóirodák általában az aktuális piaci körülményekhez igazítják az oddsokat.

Összefoglalva

A Fibonacci-stratégia alkalmazása a sportfogadásban nagyszerű módja a sportfogadási valószínűség kiszámításának. E rendszer megértésével és megfelelő alkalmazásával a fogadók előnyre tehetnek szert a bukmékerekkel szemben, mivel tájékozottabb és tudatosabb döntéseket hozhatnak arról, hogy mikor és mennyit tegyenek fel a különböző kimenetelekre. Ettől persze ennek a módszernek az alkalmazása esetében is elengedhetetlen a bankroll szabályainak pontos betartása, mert ha nem így teszünk, hamar a csőd szélén találhatjuk magunkat. A Fibonacci-stratégia ugyanis tökéletesen működik matematikai képletként, de fogadási rendszerként már nem feltétlenül. A rendszer működésének sajátosságaiból eredően a megfelelő ismeretek hiányában történő alkalmazása elkerülhetetlenül a bizonytalan ismeretlen felé vezet. Ezen a ponton talán a névadó, 800 éve élt matematikus mondása a leghelytállóbb: „Nincs olyan, ki minden esetben hibátlan és körültekintő.”